Learning From Russia's Recent Wars: Why, Where, and When Russia Might Strike Next
*Ez a könyv a Rapid Communications in Conflict and Security (RCCS) Series (főszerkesztő: Geoffrey R. H. Burn) sorozatban jelent meg.
Az orosz állam konszolidációjával Vlagyimir Putyin vezetésével Oroszország olyan mértékben kezdett érvényesülni a nemzetközi színtéren, amilyenre a Szovjetunió vége óta nem volt példa. Oroszország számos agresszív akciót hajtott végre szomszédaival szemben (pl. Grúzia, Ukrajna), miközben újra érvényre juttatta érdekeit Kelet-Európában, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és általában véve a globális fórumokon. Az új önérvényesítő képességek közül a legfontosabb a propaganda, az információs technológia, a kommunikáció, az űreszközök és a kibertechnológia nem hagyományos eszközeinek fejlesztése.
Bár sokan tárgyalták már az aszimmetrikus hadviselés felemelkedését, az orosz külpolitikát és Oroszország posztszovjet háborúit, ezt a könyvet az teszi egyedülállóvá, hogy ezeket a vitákat a kortárs orosz külpolitika meggyőző elemzésébe foglalja a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi elméletei mellett. Ez a tanulmány megvizsgálja Oroszország közelmúltbeli háborúit a Kaukázusban és Kelet-Európában, és felvázolja az orosz asszertivitás fókuszát a biztonsági érdekei szempontjából központi jelentőségű kulcsfontosságú régiókban. Továbbá megvilágítja azt a fenyegetést, amelyet az orosz hagyományos és nem hagyományos hadviselés jelent Kelet-Európa, Közép-Ázsia és más országok lakosságára nézve. Ezen túlmenően a könyv rávilágít az orosz katonai gondolkodók hajlamára, hogy a béke és a háború közötti határvonal elmosódását látják, és arra, hogy az orosz képességeket hogyan használják ki ennek az elmosódott határvonalnak az elmosódására.
A könyv zárófejezetében javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a nyugati hatalmak, különösen az Egyesült Államok hogyan próbálhatják meg tompítani az orosz agressziót, különösen a NATO-országok ellen. E receptek között szerepel, hogy a Nyugatnak vissza kell utasítania a jelenlegi orosz információs és propagandakampányokat Európában és máshol. Továbbá a Nyugatnak fel kell ismernie, hogy az információs, kiber- és propaganda eszközeinek fejlesztésével Oroszország egyre rugalmasabban reagál a váratlan és spontán eseményekre a világ különböző országaiban. A következtetés azt állítja, hogy a kulcsfontosságú nyugati szövetségesek, például a balti köztársaságok védelme nemcsak hagyományos jelenlétet igényel (például NATO-erők), hanem az orosz képességek ellensúlyozására aszimmetrikus eszközök kifejlesztését és telepítését is.
A Learning from Russia's Recent Wars fontos könyv az orosz tanulmányok, a nemzetközi kapcsolatok és a külpolitikai gyűjtemények számára.
