Tapasztalat, képzés és téma

Eredeti címe:

Experience, Education and Subject

Könyv tartalma:

John Dewey, a nagy amerikai pragmatikus és Maurice Merleau-Ponty, akit Paul Ricoeur „a legnagyobb francia fenomenológusnak” nevezett, figyelemre méltóan hasonlóan látja a tapasztalatot és a filozófia megközelítését, annak ellenére, hogy különböző hagyományokból származik. 1 Ezek a hasonlóságok még szembetűnőbbnek tűnnek, ha felismerjük, hogy e két hagyomány milyen kevés párbeszédet folytatott egymással.

Filozófiájukban mind Dewey, mind Merleau-Ponty a tapasztalatnak az őket megelőzőnél hűségesebb leírását próbálta megfogalmazni, és ezzel a brit empiristák által adott mesterséges élményleírásokra reagáltak. Dewey és Merleau-Ponty egyaránt dialektikus gondolkodók voltak, akik nagymértékben adósak voltak Hegelnek (különösen Dewey), bár mindketten eltávolodtak az abszolút idealizmustól, és filozófiájukat a megélt tapasztalatban kezdték gyökereztetni.

Mindketten kritikusan viszonyultak a karteziánus dualizmushoz, annak a modern filozófiában megmaradt minden formájában, és a szubjektum és a világ közötti kapcsolat újradefiniálására törekedtek. Továbbá mindketten rokonságot mutattak egymás hagyományaival: Dewey megközelítése a tapasztalat megértéséhez a fenomenológiával volt rokon, míg Merleau-Ponty leírásai a világgal való előreflexív megértésünkről és kapcsolatunkról a pragmatizmus elemeire hasonlítottak.