Társ a sötétségen keresztül: Belső párbeszédek a gyászról

Olvasói vélemények

A könyvet sokan dicsérik a gyász nyers és őszinte ábrázolása miatt, és mélyen megragadja a társukat elvesztett olvasókat. Sokan vigaszt találnak abban, hogy a szerző őszintén kifejezi a veszteséggel kapcsolatos érzelmeket, és ezáltal megértik és kevésbé érzik magukat egyedül. A könnyen olvasható formátum és a megrendítő próza segít az olvasóknak hatékonyan eligazodni a gyászukban. Néhány olvasó azonban negatívan reagált, mivel a szerző hangnemét keserűnek vagy tiszteletlenül viselkedőnek érezte elhunyt férjével szemben.

⬤ A gyász nyers és őszinte ábrázolása, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Vigaszt és megértést nyújt, és az olvasók kevésbé érzik magukat elszigeteltnek.
⬤ Könnyen olvasható formátum, tömör fejezetekkel, amelyek alkalmasak azok számára, akiknek nehéz koncentrálniuk.
⬤ A veszteséggel kapcsolatos összetett és tabuizált érzésekkel foglalkozik.
⬤ Hasznos a gyász érzelmeinek megértéséhez és érvényesítéséhez.
⬤ Több olvasó is ajánlotta a könyveket, mert átélhető és hatásos.

⬤ Néhány olvasó keserűnek és tiszteletlennek találja a szerző hangnemét a néhai férjével szemben.
⬤ Néhány kritika szerint a könyv nem mindenkihez szól, ami erős negatív reakciókat vált ki.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Companion Through the Darkness: Inner Dialogues on Grief

Könyv tartalma:

Stephanie Ericsson saját, sokféle veszteséggel kapcsolatos tapasztalatai eredményeként egy bensőséges, mélyen megérintő útmutatót kínál a gyászolóknak, legitimálva azokat az összetett és gyakran tabuként kezelt érzelmeket, amelyeket mindannyian érzünk, amikor a veszteség átformálja az életünket. A Társ a sötétségen át című könyvben Stephanie Ericsson a gyászt úgy határozza meg, mint „az állandó újraébredést, hogy a dolgok most már mások”. Egy nagyon egyszerű formátumot használva -- amely saját naplóírásainak részleteit rövid esszékkel kombinálja -- élénken beszéli a veszteség nyelvét, és megragadja a gyász ellentmondásos, gyötrő és kaotikus érzelmeit. A könyvet bármikor kinyithatjuk, és néhány oldalnál nem hosszabb fejezeteket olvashatunk olyan témákról, mint:

Elhagyatottság: A hirtelen állapot, amibe belekényszerülök. Nem tartozom többé hozzád. Nem tartozom többé senkihez.

Düh: Az állapot, amellyel túlélem az elviselhetetlennek tűnő fájdalmas pillanatokat.

Humor: A gyötrelem hátoldala.

Szánalom: Az emberek arckifejezése, amikor fogalmuk sincs, mit mondjanak nekem.

Átmenet: A hónapokon át tartó pillanatok, amikor tudom, hogy már nem az a nő vagyok, aki voltam, de még nem is az, akivé válok.

Az eredmény lenyűgöző, intim és szívszorítóan igaz - egy olyan könyv, amely rendkívül keresett támasznak és próbakőnek ígérkezik mindazok számára, akik a saját gyászos útjukat járják.