Social Memory, Reputation and the Politics of Death in the Medieval Irish Lordship
A gyilkos szerzetesekről, kocsmai verekedésekről, rosszul végződött rablásokról, tragikus balesetekről és bűnbandákról szóló történetek a bírósági feljegyzésekből feltárják, hogy a középkori Írország angoljai hogyan szabályozták és politizálták a halált, és hogyan döntötték el közösen, hogy mi számít „igazságnak” a jogi eljárásokban.
A lordság jogi kultúrájának alapjául szolgáló társadalmi gyakorlatokról szóló tanulmány középpontjában az 1257 és 1344 közötti halottkémi joghatóság, az emberölések és a halálbüntetés kiszabása áll. Rávilágít arra, hogy az írországi angolok hogyan támaszkodtak a kollektív emlékezetre, a szokásjogra, a szóbeli történetekre, a közös hírnévre és a társadalmi hálózatokra az igazság jogi kontextusban történő megítélése során.
Abban az időszakban, amikor a bíróságok egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az írásbeli bizonyítékokra, a halálpolitika lehetőséget kínált arra, hogy ezeket a társadalmi gyakorlatokat az írott szó tekintélyének megerősítésére és megkérdőjelezésére egyaránt alkalmazzák. Annak feltárása, hogy ezek hogyan működtek együtt a fejlődő írásbeliség gyakorlatával, élesebb megvilágításba helyezi Írország helyét a középkori írásbeliség történetében.