Értékelés:
Ez a könyv Irán forradalom utáni társadalmának árnyalt elemzését mutatja be, megkérdőjelezi az elterjedt mítoszokat, és betekintést nyújt az iszlám köztársaság társadalmi és gazdasági dimenzióiba. Hangsúlyozza az életszínvonal, az egészségügyi ellátás és a jólét javulását, mint a rezsim tartósságának kritikus tényezőit, és az 1979-es forradalmat egyszerre társadalmi és vallási felfordulásként ábrázolja.
Előnyök:⬤ A könyv árnyalt képet nyújt a forradalom utáni Iránról, és korrigálja a gyakori tévhiteket.
⬤ Kiemeli az életszínvonal javulását és a jólét bővülését az iszlám köztársaság alatt.
⬤ Alapos elemzést nyújt az iráni forradalmat alakító társadalmi dinamikáról és konfliktusokról.
⬤ Megkérdőjelezi az iráni rezsim szigorúan totalitáriusnak tekintett sztereotip nézeteit, és a tárgyalások és kompromisszumok színtereként mutatja be.
⬤ Egyes olvasók számára az elemzés mélysége túlságosan megterhelő vagy túlságosan összetett lehet.
⬤ Az iráni rezsimről kialakult nézetekkel rendelkezők számára ellentmondásosak lehetnek az ellenkező értelmű következtetések.
⬤ A kritikusok az iráni kormánnyal szemben túlzottan szimpatikusnak tarthatják a könyvet.
(4 olvasói vélemény alapján)
A Social Revolution: Politics and the Welfare State in Iran
A politikai megfigyelők és szakértők évtizedek óta úgy jellemzik az Iráni Iszlám Köztársaságot, mint az összeomlás szélén álló, ideológiailag merev államot, amely kizárólag egy szűk társadalmi bázishoz kötődik. Kevan Harris A társadalmi forradalom című könyvében meggyőzően bizonyítja, hogy tévednek.
A korábbi tanulmányok figyelmen kívül hagyják az 1979-es forradalmat követő három évtizedes társadalmi változás erőteljes következményeit. Ma az országban több ember kapcsolódik a jóléti és szociálpolitikai intézményekhez, mint az állami szervezet bármely más formájához. Valójában Irán jelenlegi politikai zavarainak nagy része e szociális jóléti programok sikerének köszönhető, amelyek újonnan képzett és mozgósított társadalmi rétegeket hoztak létre, amelyek a változás mellett érvelnek.
Az Iránban végzett kiterjedt terepmunka alapján Harris bemutatja, hogy a forradalmi rezsim hogyan tartott ki az egészségügyi, oktatási és segélyprogramok kiterjesztése révén, amelyek egyszerre ágyazták be az államot a mindennapi életbe és erősítették meg kihívóit. Az Iráni Iszlám Köztársaság szociálpolitikájára való összpontosítás új irányvonalat nyit a jóléti államok tanulmányozásában olyan országokban, ahol ezeket gyakran figyelmen kívül hagyják vagy figyelmen kívül hagyják.