Értékelés:
Christopher Hamner „Enduring Battle” című munkája az amerikai katonák kitartásának motivációit vizsgálja a különböző történelmi konfliktusok során. Párhuzamot von John Keegan „A csata arca” című művével, miközben az egyén tapasztalataira és a gyalogsági harc fejlődésére összpontosít. Hamner betekintést nyújt abba, hogyan befolyásolja a félelem a katonákat és a modern hadviseléshez szükséges pszichológiai kondicionálást.
Előnyök:⬤ Alapos elemzést nyújt az egyes katonák harci motivációiról.
⬤ Történelmi kontextust nyújt a főbb amerikai háborúk során.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely mind a tudósok, mind az általános olvasók számára hozzáférhetővé teszi a könyvet.
⬤ Megkérdőjelezi a katonák viselkedéséről régóta fennálló elképzeléseket, a túlélést a hagyományos eszmékkel szemben előtérbe helyezve.
⬤ Eredeti téziseket mutat be a félelemről és a bajtársiasságról a modern hadviseléssel szemben.
⬤ Néhány olvasó talán túlságosan tudományosnak vagy speciálisnak találja, annak ellenére, hogy hozzáférhető.
⬤ Elsősorban az amerikai katonákra összpontosít, ami nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik szélesebb perspektívát keresnek.
⬤ A modern konfliktusokkal való korlátozott foglalkozás a tárgyalt történelmi háborúkhoz képest.
(7 olvasói vélemény alapján)
Enduring Battle: American Soldiers in Three Wars, 1776-1945
A történelem során a csatamezőkön a katonák önfenntartási ösztönei mindig szembekerültek a hadsereg azon követelésével, hogy teljesítsék kötelességüket, és tegyék ki magukat veszélynek. Az Enduring Battle a fegyverek fejlődésén túl a hadviselésben bekövetkezett változásokat vizsgálja a személyes szinten. Három egymástól távol eső háborúban - a forradalomban, a polgárháborúban és a második világháborúban - harcoló amerikai katonák harci tapasztalataira támaszkodva Christopher Hamner feltárja, hogy miért harcolnak a katonák a félelmetes halálos fenyegetésekkel szemben, és hogyan sikerül elnyomniuk félelmeiket, elfojtaniuk ösztöneiket, és összeszedniük az akaratot, hogy megöljenek más embereket.
Hamner szembeállítja a gyalogsági harcok tapasztalatait a XVIII. és XIX. században, amikor a katonák vállvetve, lineáris alakzatokban meneteltek, a XX. század közepén a szétszórtan harcoló gyalogosok tapasztalataival. A korábbi csatatereken olyan katonákat díjaztak, akik sztoikus automataként tudtak viselkedni; a modern szétszórt csatatéren olyan katonákra volt szükség, akik önállóan tudtak cselekedni. Ahogy a fegyverek hatótávolsága és ereje eltávolította az ellenséget a látóteréből, a harc egyre inkább elszemélytelenedett, és a katonák egyre jobban elszigetelődtek bajtársaiktól, sőt azt képzelték, hogy az ellenség személyesen őket veszi célba. Ráadásul a csaták elhúzódtak, így a függetlenségi háborúban egy órán át tartó tűzharcok a második világháborúra éjjel-nappal tartóvá váltak.
A könyv a kiképzés és a vezetés témakörében feltárja, hogy a katonai rendszerek milyen módon próbálták kezelni a katonák csatában való félelmének problémáját, és szembeállítja a vezetést a lineáris és a szétszórt taktikai rendszerekben. A fegyverekről és a bajtársiasságról szóló fejezetek ezután a katonák harci tapasztalatait és az ezeket a tapasztalatokat megalapozó és alakító kapcsolatokat tárgyalják.
Hamner rávilágít arra, hogy a "testvérek bandája" jelenség hogyan működött másképp a három háborúban, és rámutat arra, hogy a kiképzés, a kondicionálás, a vezetés és más tényezők sokkal inkább befolyásolják a viselkedést, mint a politikai ideológia. Azt is bemutatja, hogyan fejlődtek a katonák motiválására szolgáló technikák, a lineáris rendszerben a harcban való nem részvételért járó büntetésektől a modern erőfeszítésekig, amelyek célja, hogy meggyőzzék a katonákat arról, hogy a harcban való részvétel valójában a saját túlélési esélyeiket maximalizálja.
A Tartós harc című könyv azt vizsgálja, hogy a katonák miért harcolnak tovább, amikor erős ösztönük a menekülés lenne, és megkérdőjelezi azokat a régóta fennálló felfogásokat, amelyek szerint a magas eszmék és a kis egységek kötelékei elegendő magyarázatot adnak a viselkedésükre. A könyv innovatív módon elemzi azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik a katonák számára, hogy szembenézzenek a halál vagy a legyengítő sebek kilátásával, és ezzel bővíti a hadviselés és a harcosok változó természetének megértését.