Távoli olvasmányok: Performance, Readership, and Consumption in Contemporary Poetry (Előadás, olvasottság és fogyasztás a kortárs költészetben)

Olvasói vélemények

A könyv tárgyalja a „távoli olvasás” fogalmát, mint a költészet megértésének modern megközelítését, szembeállítva azt a „szoros olvasással”. A szerző amellett érvel, hogy a költészet értelme nem az elszigetelt olvasás, hanem a kölcsönhatások szélesebb hálózata révén alakul ki. A mű hangsúlyozza az előadás fontosságát a költészetben, azt sugallva, hogy egy vers jelentése soha nem rögzített, és azt a különböző kontextusok és közönségek befolyásolják.

A könyv új perspektívát kínál a költészetelemzéshez, és annak szélesebb körű megértése mellett száll síkra, hogy a versek az előadás és az interakciók révén hogyan teremtenek jelentést. Megkérdőjelezi a hagyományos irodalmi gyakorlatokat, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy vegyék figyelembe a költészet dinamikus természetét.

A recenzens kívánságának adott hangot egy kortárs költői felolvasásokat tartalmazó kísérő audio CD-vel kapcsolatban, mivel úgy érezte, hogy a hanganyag fokozná a könyv előadásra helyezett hangsúlyát, és holisztikusabb élményt nyújtana.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Distant Reading: Performance, Readership, and Consumption in Contemporary Poetry

Könyv tartalma:

A költészet mint előadás történetének, gyakorlatának és elméletének dinamikus bemutatása.

A Távoli olvasás a költészetet mint performanszot vizsgálja, új betekintést nyújt népszerűségébe, és új keletkezéstörténetet javasol. A könyv a költészet recepciójával kapcsolatos kapcsolódó kérdéseket is megvizsgálja, a számítógép hatását a költészet olvasására, az "I" betű fennmaradását az avantgárd költők verseiben, a sortörés mint az olvasó figyelmét igénylő idegenszerűségét, valamint az olvasó mint fogyasztó eszméjét. Ezeket a témákat a modernista hagyományt folytató kortárs amerikai és brit költők történelmileg kontextualizált és elméletileg kifinomult tárgyalása kapcsolja össze.

A bevezető esszé egy új módszertant hoz létre, amely a szoros olvasást átalakítja a Middleton által "távoli olvasásnak" nevezett olvasássá, olyan értelmező olvasássá, amely elismeri azokat a távolságokat, amelyeket a szövegek a keletkezésük helyétől a más földrajzi és történelmi helyeken élő olvasókig megtesznek. Rámutat arra, hogy a költői újítást gyakran az a vágy vezérli a költő részéről, hogy ez a távolság kulturális munkát végezzen a vers által generált jelentésekben.

Végső soron a Távoli olvasás a költészetet olyan kulturális gyakorlatként kezeli, amely mindig a színpadon szavalt, folyóiratokban megjelenített, egy lapra fektetett, a számítógép képernyőjén görgetett, konkrét előadási helyszíneken belül helyezkedik el, nem pedig a jelentés transzcendens, csak a szavakhoz kötődő felhőjeként.

".