Tayma' I: Régészeti feltárás, paleokörnyezet, kulturális kapcsolatok

Eredeti címe:

Tayma' I: Archaeological Exploration, Palaeoenvironment, Cultural Contacts

Könyv tartalma:

Az elmúlt 15 évben az Arab-félsziget északnyugati részén egyre több régészeti kutatás folyt. A régió egyik legfontosabb lelőhelye a Tayma' ősi oázis, amely a Dél-Arábiát a Földközi-tenger keleti részével összekötő úgynevezett tömjénút kereskedelmi csomópontjaként ismert.

Ennek az új kutatásnak a keretében a szaúdi Turisztikai és Nemzeti Örökség Bizottság (SCTH) és a Német Régészeti Intézet (DAI) Keleti Osztályának multidiszciplináris projektje 2004 óta vizsgálja Tayma' régészetét és ősi környezetét. A projekt egyik fő célja a helyszín és a régió új perspektíváinak kialakítása volt, amelyet a helyi társadalmi-kulturális és gazdasági összefüggések kidolgozása jellemez. Tayma' eddig főként külső forrásokból volt ismert.

A jelen kötet a szaúdi-német régészeti projekt kiadványsorozatának első darabja, amely a Tayma' kutatásának három alapvető szempontjára összpontosít: az oázis jelenlegi régészeti feltárását a térségben folyó korábbi és folyamatban lévő kutatások kontextusába helyezi, ugyanakkor első alkalommal nyújt áttekintést a lelőhely településtörténetéről, amely már több mint 6000 évvel ezelőtt elkezdődhetett.

A településtől közvetlenül északra fekvő paleolit-tóból származó üledékek multiproxy-elemzése révén új információkhoz jutottunk a paleo-környezetről. Az eredmények egy kora holocén kori nedves időszakot jeleznek a régióban, amely rövidebb, mint az úgynevezett afrikai nedves időszak.

A Közel-Kelet más régióiból ismert, kb. 8 ka BP körüli hirtelen szárazodás Északnyugat-Arábiában is bizonyított. A lelőhely és környéke múltbeli növényzetének rekonstrukciója azt mutatja, hogy Tayma' oázisban a Kr.

e. 5. évezredben szőlővel és fügével, nem pedig datolyapálmával kezdődött az oázisok művelése.

A vízkészletekre vonatkozó hidrológiai vizsgálatok szerint a helyi vízellátás fő forrását a felszín alatti víztartó rétegek biztosították. Ezeket kutakkal használták ki, amelyek közül néhányat az ősi oázis területén azonosítottak.

Végül, az Északnyugat-Arábiába utazók kora óta kulturális kapcsolatokra utaló jelek figyelhetők meg a helyszínről származó feljegyzésekben, amelyet az utolsó babilóniai király, Nabonidus (i. e. 556-539) tíz éven át elfoglalt.

Az Egyiptomról és Arábiáról szóló történeti-régészeti esszé, valamint az Asszíria és Arábia közötti kétértelmű - konfliktusokkal és kereskedelemmel jellemezhető - kapcsolatról szóló tanulmány új megvilágításba helyezi az ókori Tayma' külkapcsolatait.