Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Tea: Consumption, Politics, and Revolution, 1773-1776
A Tea című könyvében James R. Fichter feltárja, hogy az 1773-as úgynevezett bostoni teadélután ellenére a Kelet-indiai Társaság két nagy teaszállítmánya túlélte és végül Észak-Amerikában megitták.Túlélésük alakította az elkövetkező évek politikáját, akadályozta a társaságnak a bostoni kikötőben elveszett tea megtérítésére irányuló erőfeszítéseket, és utalt a fogyasztás tartós erejére a forradalmi politikában.
Fichter szerint 1774-ben széles körben elterjedtek a tea elleni tiltakozások, de a teahirdetések és a teaeladások is. A tiltakozások zajos és néha félrevezető előadások voltak, nem pedig egyértelmű jelei annak, hogy a teafogyasztás népszerűtlen volt. A forradalmárok propagandájukban becsmérelték a teát, és betiltották a tea és a brit áruk behozatalát és fogyasztását.
A kereskedői főkönyvek mégis azt mutatják, hogy ezeket az árukat 1775-ben még mindig széles körben árulták és fogyasztották. A gyarmatosítók inkább támogatták a hazafiakat, minthogy betartották volna a fogyasztás tilalmát.
Amikor a Kongresszus 1776-ban megszüntette a tea fogyasztásának tilalmát, azzal érvelt, hogy a tilalmat túlságosan széles körben megszegték ahhoz, hogy érvényt lehessen szerezni neki. A háború végül is hatékonyabb eszköz volt a parlamenttel szembeni ellenálláshoz, mint a bojkott, és ahogy a lázadók fegyverei előretörtek, a hazafiak lefoglalták a teát és más, a britek által hátrahagyott árukat.
1776-ra a tiltakozók felkutatták a teát, és a magas árát kifogásolva inkább újraosztották, mintsem megsemmisítették. Ám ahogy Fichter a Tea című könyvében bemutatja, az árucikk ekkor már nem a brit állam, hanem az amerikai fogyasztói társadalom szimbóluma volt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)