Tea Kínában: Vallási és kultúrtörténet

Olvasói vélemények

James Benn „Tea a régi Kínában” című könyve a kínai tea történetének és kultúrájának átfogó feltárása, különös tekintettel a Tang és a Song dinasztiára. A könyvet dicsérik átfogó kutatásaiért és azért, mert képes új fordításokat és betekintést nyújtani a tea és a buddhizmus kapcsolatába. Néhány olvasó azonban túl tudományosnak és ténydúsnak találja, és nem találja világosnak a központi tézisét.

Kiterjedten kutatott, a tea történetét az eredetétől a Ming-dinasztiáig tárgyalja, eloszlatja a mítoszokat és új fordításokat közöl, jól dokumentált a teafőzés és a teakultúra részleteivel, hasznos bibliográfiával rendelkezik.

Egyesek szerint az írás túlságosan tudományos és unalmas, túlságosan tényszerű, és hiányzik belőle a teával kapcsolatos különböző kulturális érzékenységek közötti kölcsönhatás lebilincselő elemzése.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tea in China: A Religious and Cultural History

Könyv tartalma:

A Tea Kínában című könyv a hagyományos Kína vallási és kulturális átalakulásának körvonalait vizsgálja egy mindennapi árucikk és népszerű ital szemszögéből. A mű nyomon követi a teafogyasztás fejlődését a mitikus eredetétől a tizenkilencedik századig, és megvizsgálja az esztétikában, a rituálékban, a tudományban, az egészségben és a tudásban bekövetkezett változásokat, amelyeket a tea magával hozott.

A késő középkori Kínában az ivási szokásokban bekövetkezett változást nem lehet megérteni annak a ténynek az elismerése nélkül, hogy a buddhista szerzetesek nemcsak az emberek bódító szerrel kapcsolatos hozzáállásának megváltozásáért, hanem a teafogyasztás elterjedéséért is felelősek voltak. Dél-Kínában a szerzetesek már régóta kapcsolatban álltak a teával, de csak Lu Jüu Csajing (A tea klasszikusa) című művének összeállítása és a teaivás vándorló csan szerzetesek általi elterjedése után vált népszerűvé a teakultúra az egész birodalomban és azon túl is.

A tea fontos volt a hosszú meditációs időszakok fenntartásában.

A költőket is inspirálta, és alapvetően befolyásolta az eszmecsere módját. A nyolcadik századot megelőzően az arisztokrata ivászat kizárta a szerzeteseket az elit kultúrában való részvételből. Egy csésze tea mellett azonban a szerzetesek és az irodalmárok egyenrangúan találkozhattak, és ugyanazokban az esztétikai értékekben osztozhattak. A szerzetesek és a tudósok így közös nevezőre találtak a népszerű élénkítőszerben - amely kevés mellékhatással járt, könnyen beszerezhető volt, és ihletet és energiát adott a versek megírásához és a meditációhoz. Emellett a csan kolostorokban kialakultak a teázáshoz kapcsolódó rituálék, amelyek segítették Kína szakrális tájképének átalakulását a nép és az elit szintjén. A teakultúra elterjedésében alapvető szerepet játszottak a saját teát termesztő kolostorokba történő zarándoklatok, és egyes kolostorok hatalmas teaültetvényekkel rendelkeztek. A kilencedik század végére a tea a kínai gazdaság és a mindennapi élet létfontosságú elemévé vált.

A Tea Kínában túllépi a vallástudomány és a kultúrtörténet határait, mivel az anyagok széles skálájára támaszkodik - költészet, történetek, liturgikus szövegek, szerzetesi előírások -, amelyek közül sokakat először fordítottak le vagy elemeztek. A könyv a Kelet-Ázsiával foglalkozó tudósok és mindazok érdeklődésére számíthatnak, akiket a premodern világ árukultúrájának vallási dimenziói foglalkoztatnak.