Tégla szalma nélkül

Olvasói vélemények

Az Albion Tourgée által írt Bricks Without Straw (Tégla szalma nélkül) című könyv lenyűgöző és eleven beszámolót nyújt a rekonstrukciós időszakról a feketék szemszögéből. A regényt dicsérik történelmi összefüggéseiért és a faji és egyenlőségi kérdések modern kori relevanciájáért. Egyes olvasók azonban az írásmódot és a szerkesztésmódot bonyolultnak és követendőnek találják.

⬤ Lenyűgöző történet, amelynek középpontjában egy fekete család tapasztalatai állnak a rekonstrukció idején.
⬤ Gazdag történelmi kontextus, amely megkérdőjelezi a korszakról szóló hagyományos elbeszéléseket.
⬤ Megközelíthető írói stílus, amely tisztelettudóan és reálisan ábrázolja a felszabadítottakat.
⬤ Carolyn Karcher erős történelmi megjegyzései és bevezetője, amelyek fokozzák a megértést.

⬤ Néhány olvasó számára nehezen követhető az írás, különösen a kollektív beszéd és a szerkesztői megfogalmazás miatt.
⬤ Egyes részek egyes olvasók számára nehezen érthetőek lehetnek.
⬤ Az események ábrázolása kihívásnak tűnhet azok számára, akik másfajta elbeszélői megközelítést várnak.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bricks Without Straw

Könyv tartalma:

Albion Winegar Tourgee (1838 -1905) amerikai katona, radikális republikánus, ügyvéd, bíró, regényíró és diplomata volt. Tourgee vezette be a jogi diskurzusba a "színvak" igazságszolgáltatás metaforáját.

Tourgee az első Bull Run-i csatában a gerincén sebesült meg, amitől átmeneti bénulást és maradandó hátproblémát szenvedett, amely egész hátralévő életében gyötörte. Az anyagi siker 1879-ben jött el az Egy bolond útja, az egyik bolond által című, a rekonstrukció idején szerzett tapasztalatain alapuló regényének megjelenésével. A Tégla szalma nélkül volt a folytatás.

A Bricks without straw (téglák szalma nélkül) kifejezés olyan feladatra utal, amelyet megfelelő eszközök nélkül kell elvégezni.

Egy részlet a történet elejéről: "I specs it all 'long o' freedom, though I can't see why a free nigger needs enny mo' name dan the same one hed in ole slave times. Mus' kell, bár.

Most már nem bánom, hogy az összes pórnépnek van valami kétféle neve, de én mindig azt hittem, hogy azért, mert nem volt más nevük, amivel nevezhették volna magukat. Egy szabad embernek valahogy kell egy másik név. Ha így folytatom, egy idő után elég lesz.

H'yer it's gwine on two year on only s'render since de s'render, and' I'se got tree ob 'em sartain " A beszélő egy színesbőrű ember volt, aki egy júniusi nap estéjén a faháza előtt állt. A felesége volt az egyetlen hallgatója a monológnak. Egy hivatalos formaságokkal lepecsételt és lepecsételt papírt vizsgált, amely elindította őt az általa követett gondolatmenetben.

A kérdés, amelyre hiába próbált válaszolni, csak a legegyszerűbb és legkönnyebb volt az ezer furcsa kérdés közül, amelyet a szabadság nemrégiben feltett neki és fajának.""".