Olvasói vélemények
Összegzés:Mabel Dodge Luhan „Tél Taosban” című könyve egy memoár, amely a 20. század elején és közepén az új-mexikói Taosban töltött életét és tapasztalatait örökíti meg. Az olvasók nagyra értékelik lírai minőségét és a táj élénk leírását, ami a Taost jól ismerők számára is átélhetővé teszi a könyvet. Míg sokan elragadónak és hangulatos olvasmánynak találják, egyesek öncélúnak és kevéssé lebilincselőnek tartják. Az elbeszélés a személyes reflexiókat a taosi művészeti közösség történelmi perspektívájával fonja össze.
Előnyök:⬤ Élénk, lírai írás, amely magával ragadó élményt nyújt
⬤ Mély, személyes látásmódot kínál a taosi életről
⬤ Romantikus képet fest a művészközösségről
⬤ Hangulatos olvasásra alkalmas, különösen télen
⬤ Történelmi kontextust nyújt a taosi művészekről.
Hátrányok:⬤ Önkényesnek és túlságosan elmélkedőnek tűnhet
⬤ Néhány olvasó nem találja lebilincselőnek a részeket
⬤ Hiányoznak a fejezetek, így olyan, mintha egy folyamatos levél lenne
⬤ Egyesek számára kedvezőtlenebb fényben tünteti fel a szerzőt.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Winter in Taos
Könyv tartalma:
A "Tél Taosban" szöges ellentétben áll Luhan négy kötetben megjelent emlékiratával, amelyet Marcel Proust "Múltbeli emlékek" című műve ihletett. Végigkísérik életét három sikertelen házasságon, számos viszonyon és végül azon az érzésen keresztül, hogy "senki sem vagyok önmagamban", annak ellenére, hogy évekig pszichoanalízisre járt, és két kontinensen, a kor vezető irodalmi, művészeti és szellemi személyiségei között fényűző életmódot folytatott.
A "Tél Taosban" egészen más mintára bontakozik ki, nem zsúfolva neves nevekkel és díszes részletekkel. Fejezetek nélkül, amelyek elválasztják az elbeszélést, Luhan évszakról évszakra írja le egyszerű életét az új-mexikói Taosban, ezt az általa "új világnak" nevezett helyet, egy olyan fonalat követve, amely úgy tekeredik ki a tudatából, mintha naplóban rögzítené gondolatait. "Az én örömöm az, hogy nagyon mozdulatlan vagyok és érzékelem a dolgokat" - írja, és ezt az örömöt megosztja az olvasóval, amikor leírja a vályogszobák örömeit, amelyeket télen illatos cédrustűz melegít; tavasszal virágillatúak; nyáron pedig a házi termesztésű gyümölcsök és zöldségek illatoznak, amelyeket tartósítanak és savanyítanak.
Miután bejárta a világot, Luhan végül Taosban találta meg otthonát.
A „Tél Taosban” azt a spirituális kapcsolatot ünnepli, amelyet a „mélyen élő földdel”, valamint a Tony Luhanhoz, a „hegyéhez” fűződő kötelékeit alakított ki. Ez a megható tisztelgés egy föld és az emberek előtt, akik életet éltek belőle, emlékezteti az olvasót, hogy Új-Mexikó északi részén, ahol az évszakok zordan szépek lehetnek, az ember addig fürdik a napsütésben, amíg „»ki nem oldódnak a szív csomói«, mert a napnál nincs jobb, ami minden nehézséget elsimít”.
Az 1879-ben gazdag buffalói családban született Mabel Dodge Luhan amerikai és európai művészekkel, írókkal és értelmiségiekkel kötött barátságaival, valamint olasz villájában és Greenwich Village-i lakásaiban tartott befolyásos szalonjaival szerzett hírnevet. 1917-ben a társaságba belefáradva és a háborútól átitatott világtól óvakodva gyökeret eresztett a távoli Taosban, Új-Mexikóban, majd az aprócska városka inspiráló szépségét népszerűsítette a világ számára, és folyamatosan jelentős vendégeket vonzott vályogépületébe, köztük a művész Georgia O'Keeffe-et, Robinson Jeffers költőt, valamint D. H.
Lawrence és Willa Cather írókat. Luhan nehéz, bonyolult és gyakran kegyetlen tudott lenni, ugyanakkor nagylelkű és támogató is volt, a művészetek pártfogójaként és széles körben olvasott önéletrajzok szerzőjeként is komoly hírnevet szerzett magának. Taosban halt meg 1962-ben.
