Before Temples: Rectangular Structures of the Low Countries and Their Place in the Iron Age Belief System
A római kori templomok bevezetése előtt a vaskorban a Németalföldön "szabadtéri kultuszhelyek" léteztek. Legalábbis ez a feltételezés a klasszikus írók leírásai és számos, Franciaországban feltárt, szentélynek minősülő építmény alapján.
E francia szentélyek közül több hosszú használatról, átalakításokról, szétdarabolt emberi maradványokról, valamint állatcsontok és vaskori fegyverek lerakódásáról tanúskodik. A Belgiumban és Hollandiában rendszeresen előforduló, gyakran kultikus helyként értelmezett téglalap alakú építmények azonban nem mutatják ezeket a jeleket. Bár az alakjuk hasonló, az e szerkezetek által szolgáltatott bizonyítékok rövid távú használatról, kerámia lerakásokról és a hamvasztásos sírokkal való homályos kapcsolatról tanúskodnak.
Vajon ezek az építmények és a kísérő lerakódások istenek vagy istenségek megidézésére irányuló cselekmények eredményének tekinthetők, ahogyan azt a francia szentélyek esetében állítják? A leletek és jellegzetességek inkább akkor tűnnek megfelelőnek, ha a négyszögletes szerkezeteket az ősök imádatának részeként értelmezzük. Bár, mit is jelent ez valójában? Hogyan fogalmazták meg a vaskori emberek valójában az ősi szellemekkel való interakciót, illetve hogyan gyakorolták azt?
Ebben a dolgozatban a téglalap alakú építmények vaskori használatát vizsgáljuk, és értelmezzük a kapcsolódó lelőhelyek jelentését. Az építmények különleges szociokulturális pozíciót töltöttek be a vaskori társadalomban, amit a tudatosan választott határhelyzet hangsúlyozott az egyre inkább strukturált tájban.
