Temples and Sanctuaries from the Early Iron Age Levant: Recovery After Collapse
A levantei templomépítészetről szóló e lenyűgöző munka víziója a szerzőnek az Ibériai-félszigeten található római kori templomtervekről szóló munkájából, valamint a félszigeti és észak-afrikai szentélyek tervezésére gyakorolt szemita hatásokra való folyamatos utalásokból született. Feltételezték, hogy a föníciai gyarmatosítás hozta magával a levantei építészeti formák teljes virágzását. Amikor azonban Mierse kutatni kezdett az ókori Levante vonatkozó anyagai után, felfedezte, hogy átfogó szintézist még soha nem írtak, és gyakorlatilag lehetetlen volt felismerni és elkülöníteni a szemita elemeket az építészeti formákban. Ez a könyv ezzel az igénnyel foglalkozik.
Az itt bemutatott elemzés összehasonlító jellegű, és az építészettörténészek által a huszadik század folyamán leggyakrabban alkalmazott módszertant követi. Ez egy formalista megközelítés, és lehetővé teszi a folytonossági vonalak elkülönítését és a diszkontinuitás felderítését. Miközben Mierse nagymértékben támaszkodik erre a hagyományos módszerre, a régészet posztprocesszív iskolájának néhány megközelítését is bevezeti, amikor megpróbálja felismerni a kultusz régészeti vizsgálatának megfelelő módját.
Az e könyvben bemutatott szentélyeket a késő bronzkor vége (amelyet hagyományosan Kr. e. 1200-ra datálnak) és a levantei régiónak az Asszír Birodalomhoz való csatolása között (amikor Mezopotámia ismét nagy befolyással bírt a térségben) emelték. A téma azokra a templomokra vonatkozik, amelyeket abban az időszakban állítottak elő, amikor a Levante önálló egység volt és politikailag független Egyiptomtól, Mezopotámiától vagy Anatóliától. Ebben az időszakban a könyvbe beválogatott terveknek inkább helyi döntéseket kell tükrözniük, mintsem kívülről ráerőltetett koncepciókból eredniük.
A késő bronzkor bukása és az azt követő társadalmi kohézió újbóli kialakulása nyomán kialakult építészet jelentős változásokat mutatott a forma és a funkció terén. A vizsgált öt évszázad izgalmas fejleményeket tár fel a szakrális építészetben, és megmutatja, hogy bár az i. e. első évezred építészei fontos folytonossági vonalakat tartottak fenn az előző két évezred fejleményeivel, képesek voltak új formákat is létrehozni az új igények kielégítésére.
E lenyűgöző kötet 90 oldalnyi fotót, rajzot, alaprajzot és térképet tartalmaz.