Tenderloin

Olvasói vélemények

A könyv egy hátborzongató, mégis gyönyörűen elmesélt történetet mutat be egy Pim nevű férfiról, aki elhivatottan elsajátítja a húsvágás művészetét, ami végül arra készteti, hogy elgondolkodjon a mestersége mögött rejlő mélyebb jelentéseken. Míg egyes olvasók nyugtalanítónak találták a szemléletes részleteket, mások lenyűgözőnek és elgondolkodtatónak találták azokat.

⬤ Eredeti és emlékezetes történetmesélés
⬤ közérthető próza
⬤ kiváló fordítás
⬤ a hentesmesterség lenyűgöző feltárása
⬤ az állatjólétről való elmélkedésre késztet
⬤ arra ösztönzi az olvasót, hogy közvetlenül foglalkozzon a témával.

⬤ Borzalmas és felkavaró tartalom
⬤ a vágóhidakról és a mészárlásról szóló explicit részletek kiválthatják az állatbarátok figyelmét
⬤ néhány olvasó nehezen emésztette meg, különösen, ha a növényi alapú étrend felé hajlik.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Lehet-e az ölés a szeretet cselekedete? Joy Sorman hipnotikus, hátborzongató és ujjongó, hátborzongató balettje az ipari vágóhidaktól a párizsi hentesboltokig kavarog.

Pim törékeny fiatalember - feszült, ünnepélyes, és hajlamos a megmagyarázhatatlan sírásra. Amikor beiratkozik a szakiskolába hentes tanoncnak, a mentorai nem fűznek hozzá nagy reményeket, ám karcsú teste különös lángot rejt: az állatok iránti szenvedélyes odaadást. Egy olyan iparágban, amely arra törekszik, hogy a vágóhíd és a tányér között távolságot tartson, szenvedélye hátránynak tűnhet, de Pim alig fékezhető buzgalommal emelkedik fel a késforgatók ranglétráján. Nappal a padlószőnyegekről súrolja a vért, és tetemeket rakosgat a hűtőkamrában. Éjszaka pedig igyekszik csillapítani az étvágyát: az asztalnál, boudin kolbász és tatár steak mellett, és az ágyban, nőkkel, akiknek az oldalát, bordáit és csülkeit térképezi fel, miközben egymást vetkőztetik.

Pim szakmai sikerei gyarapodnak, de a sóvárgása rágja. A könyvtárban olyan történetekre bukkan, mint a vámpírizmus vérivó elődei vagy egy akasztással halálra ítélt gyilkos disznó középkori pere. Ébrenléti gondolataiba a hús szorulnak. Még akkor is, amikor érett húst farag a finom csontból, azon fáradozik, hogy áthidalja a szakadékot ember és állat között - hogy egy ősi elme lássa, megértse, sőt szeresse. Vajon ez a mohó megszállottság őrületbe vagy eksztázisba torkollik?

Joy Sorman Hog Wild című regénye, mely Upton Sinclair A dzsungel című művének árnyalatait idézi, etikai kirándulás, lázálom és dicshimnusz a kortalan éhséghez. Vegetáriánusok és húsevők egyaránt meghívást kapnak, hogy lakomázzanak e pazar irodalmi asztalnál. Végül is azok vagyunk, amit megeszünk.