A gyűjtemény versei sokféleképpen érintkeznek a háló képével, de a kötődésünk és az összetartozásunk követelésének egységes szála végigvonul rajtuk.
A hálót sokféleképpen lehet látni és ápolni. Mindannyian a saját kapcsolataink hálójának középpontjában állunk, és életünk munkájának nagy része e kapcsolatok folyamatos ápolása. Ott van a társadalmi kapcsolatok hálója, amely egy tágabb kultúrát alkot, és a mi közös munkánk a védőháló ápolása, a kirostált helyek megerősítése, a lyukak foltozása, annak biztosítása, hogy senki ne essen át rajta. Ott van az élet nagy hálója, amely mindannyiunkat fenntart, és az a munka, hogy megtaláljuk és elfoglaljuk helyünket azáltal, hogy odafigyelünk az összes többi részre, amelyek ezt a nagy egészet alkotják. Ott van a saját munkánkhoz való hozzáállásunk, és az, hogy úgy tekintünk-e rá, mint feladatok lineáris sorozatára, amelyeket ki kell húzni, ha végeztünk, vagy mint a kapcsolatok és lehetőségek hálójára, amelynek középpontjában a szeretetünk áll.
Ahogyan a hálót sokféleképpen lehet elképzelni, úgy a háló ápolásához is sokféle készség és hajlam tartozik, és az olvasót arra hívjuk, hogy lélegezzen át a rendjén. Lélegezzünk be, ahogy összekapcsolódunk, mindenütt megérintve a kapcsolat lehetőségét. Lélegezzünk ki, ahogy kiterjesztjük, új kapcsolatok, új lehetőségek felé nyúlva. Lélegezzünk be, ahogy észrevesszük, befogadva a körülöttünk lévő világ valóságát. Lélegezzünk ki, amikor elkötelezzük magunkat, energiánkat és cselekvési szándékunkat a kapcsolatba hozva. Lélegezzünk be, miközben befogadjuk, észrevéve a folyamatot, ahogyan befogadjuk azt, ami táplál minket. Lélegezzünk ki, miközben megjavítjuk, nagyobb teljességet hozva abba, ami elromlott vagy javításra szorul.
Lélegezzünk be, miközben pihenünk, figyelmet fordítva arra, ami helyreállít. Lélegezzünk ki, miközben ünnepelünk, hálát adva mindannak, ami örömet okoz. Lélegezzünk be, miközben gyászolunk, megnevezve azt, ami elveszett. Lélegezzünk ki, miközben gondozzuk, a körülöttünk és bennünk lévő élet ápolásának csendes munkáját végezzük. Lélegezzünk tovább, miközben újraindulunk, nyitottak vagyunk arra, hogy a dolgok nem olyanok, mint amilyennek látszanak, és jelen vagyunk az újjáteremtett világ lehetőségei előtt.
E versek ihletője a mindennapi találkozás, amelyet az együttérzés, az érzékenység és a szívósság közvetít. A költő, megerősödve a megtapasztaltak által, megerősíti a körülötte lévő világot, így ápolja az élet hálóját.
