Tennessee-i táj a fakó fenyővel: Versek

Olvasói vélemények

A Jesse Graves „Tennessee Landscape with Blighted Pine” című művéről szóló kritikák kiemelik, hogy a vers a fiatalság, a család és az idő múlásának feltárását mutatja be, átélhető költészeten keresztül. Az olvasók értékelik a könyv azon képességét, hogy a különböző életszakaszokban is képes visszhangra találni, és elismerik Graves művének érzelmi mélységét. Egyes kritikusok azonban túlságosan öncélúnak és a tágabb irodalmi hagyományokkal való elköteleződés hiányának tartják.

Rokonszenves tartalom, amely megragadja a felnőtté válás élményét és a családi kapcsolatok összetettségét. A versek erős nosztalgiát és érzelmi visszhangot közvetítenek. Az egyszerű, szuggesztív nyelvhasználat a témákat széles közönség számára hozzáférhetővé teszi. Számos recenzens ajánlja a könyvet mélysége és minősége miatt.

Egyes kritikák rámutatnak arra, hogy a könyv hajlamos az öncélúságra és a regionális tapasztalatokra való összpontosításra, ami ismétlődőnek tűnhet. Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a szélesebb költői hagyományokkal való kapcsolat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tennessee Landscape with Blighted Pine: Poems

Könyv tartalma:

Tizedik évfordulós bővített kiadás

Az először 2011-ben megjelent Tennessee Landscape with Blighted Pine Jesse Graves, Tennessee költőjének debütáló verseskötete, amely elnyerte a Berea College 2011-es Weatherford-díját, az Appalachian Writers' Association „Book of the Year in Poetry Award” díját, valamint a Thomas and Lillie D. Chaffin Award for Appalachian Writing díját.

A Tennessee Landscape with Blighted Pine című kötet versei a lírai költészet számos hagyományában vesznek részt, beleértve az elvesztett szeretteinkhez írt elégiákat, a család és a természeti világ szépségéhez írt ódákat, amelyeket a legkülönbözőbb költői formák és technikák segítségével fejez ki.

A 10. évfordulós bővített kiadás tizenkét új verset és Matthew Wimberley bevezetőjét tartalmazza.

„Emissaries”

Néha reggelente, amikor olvasok.

Korán, még nincs fény, csak az asztali lámpa,...

A bal kezem végigfut a skálákon.

A nyitott könyv gerincén.

A kezem őrzi a saját emlékét.

A hús finom barázdáiba temetve.

Az ujjak a gyújtások, csapok,...

Mindig a megfelelő erőre hangolva,...

Az ujjak sosem törnek el dolgokat.

Kivéve, ha az agyam felülkerekedik rajtuk.

Látványos terepeket fedeztek fel,...

Lágy burkolatokat, amikbe soha többé nem léphetek be.

Előre küldöm őket, mint felderítőket, hogy felmérjék...

Küldöttek, akik felkapcsolják a lámpákat.

A jövő minden sötét folyosóján.