Theological Poverty in Continental Philosophy: After Christian Theology
Colby Dickinson egy új politikai teológiát javasol, amely a kontinentális filozófia, a heterodox teológia és az ortodox teológia metszéspontjaiban gyökerezik. Túllépve azon az elképzelésen, hogy a teológiai diskurzus középpontjában feloldhatatlan feszültség van, a teológia két pólusa közötti konfliktus érthetővé válik. Dickinson az ellentétes pólusokat egyszerűen a reform és a forradalom megnyilvánulásaiként tárgyalja, amelyek magának a teológiai diskurzusnak a természetéből fakadó jellegzetességek. A teológia megvilágító terét felvázoló Theological Poverty in Continental Philosophy új utat nyit a kritikai teológia és a kontinentális filozófia számára.
A szegénység teológiáján belül a hívő lemond a világiakról az isteniért. A vallásos hivatásban rejlő szegénységre való összpontosítás révén a teológiai és a világi közötti keresztbeforgatás lehetőségei kerülnek előtérbe. Végső soron a teológiai szegénység erényét egy posztstrukturalista, posztmodern világba helyezve Dickinson nem elégszik meg azzal, hogy a keresztény filozófiát felsőbbrendű teológiai álláspontként pozicionálja, eltávolodva az egyik hagyomány abszolút értékeitől a másikhoz képest.
A teológiai szegénységnek ez az univerzalizálása olyan központi és egyesítő fogalmak révén, mint a kegyelem, a tagadás, az erőszak és a paradoxon, megmutatja az elmélet átváltoztatható erejét. A kritikai teológia és a vallásfilozófia ily módon történő összekapcsolásával a könyv kiszélesíti a kritikai párbeszéd lehetőségét mind a diszciplínák között, mind a diszciplínákon belül.
