Tér-idő-anyag

Olvasói vélemények

Weyl „Tér-idő-anyag” című műve az elméleti fizika egyik alapműve, különösen a mérőelmélet és az általános relativitáselmélet tekintetében. Míg egyesek mesterműnek tartják mély meglátásai és a matematikai fizikához való hozzájárulása miatt, egyes kiadásokban kritizálják bonyolultsága és rossz bemutatása miatt.

⬤ Mély és éleslátó bevezetést nyújt a mérőelméletbe és annak fizikai vonatkozásaiba.
⬤ Elismert, jelentős mű, amely fizikusok generációira volt hatással.
⬤ Értékes filozófiai vitákat tartalmaz a tér-idő fogalmakkal kapcsolatban.
⬤ A Dover-kiadás megfizethető, és hozzáférést biztosít a matematikai fizika klasszikus szövegéhez.
⬤ Weyl látnoki megközelítése a gravitáció és az elektromágnesesség egyesítése terén nagyra értékelt.

⬤ Rendkívül összetett és nehezen olvasható, gyakran többszöri olvasást igényel a megértéshez.
⬤ Sok kiadásban nagyon rossz a szedés és az elrendezés, ami megnehezíti a szöveg követését, különösen a Kindle változatban.
⬤ A szükséges matematikai bonyolultság a kezdők számára megterhelő lehet, így előzetes ismeretek nélkül alkalmatlan.
⬤ Egyes kritikusok szerint a bonyolult gondolatok egyenleteken keresztül történő közlése nem egyértelmű vagy túlságosan zavaros.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Space-Time-Matter

Könyv tartalma:

Ez Hermann Weyl Tér-idő-anyag című könyvének új kiadása, amely először 1919-ben jelent meg németül, az angol fordítás pedig 1922-ben.

Weyl könyvét az teszi felbecsülhetetlenné, hogy a speciális és általános relativitáselméletről szóló mesteri előadásai mellett (amelyek a tenzoranalízis hasznos bevezetésével kezdődnek), ő volt az első (és lényegében mindmáig az egyetlen), aki megpróbált összeegyeztetni két látszólag összeegyeztethetetlennek tűnő tényt - Minkowski felfedezését (amelyet az abszolút mozgás kimutatására irányuló sikertelen kísérletekből vont le) a világ téridőszerkezetéről (miszerint ez egy statikus négydimenziós világ, amely en bloc tartalmazza az általunk érzékelt háromdimenziós világ teljes történetét) és azt az interszubjektív tényt, hogy önmagunkról és a világról csak egyetlen időpillanatban - a jelen pillanatban (a mostban) - vagyunk tudatában, amely folyamatosan változik. Weyl arra a következtetésre jutott, hogy a tudatunk (amely valamilyen módon „utazik” a négydimenziós világban a világvonalaink mentén) az, ami létrehozza azt az érzésünket, hogy az idő folyik.

Sajnos a fenti tények Weyl-féle egyeztetését eddig nem vizsgálták meg szigorúan; az a látszólagos ellentmondás, hogy a tudat „utazik” a „befagyott” négydimenziós világban - a téridőben - nem mentség, mert Weyl bizonyára tisztában volt vele, és mégis „nyilvánosságra hozta” megoldási javaslatát.