Tér, idő és építészet: Egy új hagyomány növekedése

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott az olvasóktól, egyesek dicsérik az építészetbe való betekintését, míg mások kritizálják az elavult szemléletet és a bemutatás minőségét. Úgy tűnik, hogy jó forrás az építészhallgatók számára, de hibásnak tartják történeti elemzésében és egyes építészek kezelésében.

⬤ Jól megírt
⬤ informatív építészhallgatók számára
⬤ erősen ajánlott építészetet tanulóknak
⬤ betekintést nyújt a történelmi építészeti mozgalmakba
⬤ az egyetemi kurzusokhoz hasznosnak ítélték.

⬤ Elavult és egyenetlen az elemzés
⬤ egyes jelentős építészek gyenge kezelése
⬤ egyes jóslatok és védekezések elavultnak tűnnek
⬤ a könyv fizikai minősége nem kielégítő
⬤ egyes olvasók szerint a szerző egyes építészek iránti tisztelete túlzott.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Space, Time & Architecture: The Growth of a New Tradition

Könyv tartalma:

A modern gondolkodás mérföldkövének számító Tér, idő és építészet 1941-es első megjelenése óta többször is újra kiadták, és fél tucat nyelvre lefordították. Giedion úr klasszikus művének ezen átdolgozott kiadásában a főbb részek kiegészültek, és 81 új illusztrációval.

A vezető kortárs építészekről szóló fejezetek jelentősen kibővültek. Új anyagot találunk Frank Lloyd Wright későbbi fejlődéséről és Walter Gropius újabb épületeiről, különösen az athéni amerikai nagykövetségről. Le Corbusier-ről szólva Giedion úr részletesen elemzi a Harvard Egyetemen található Carpenter Központot, Le Corbusier egyetlen épületét az Egyesült Államokban, valamint a Lyon melletti La Tourette-i perjelségét. Van egy fejezet a megrendelőivel való kapcsolatáról és a kortárs építészetre gyakorolt hatásának értékeléséről, beleértve a zürichi Le Corbusier Központ leírását (amelyet nem sokkal a halála előtt tervezett), amely a műalkotásainak ad otthont. A Mies van der Rohe-ról és Alvar Aaltóról szóló fejezeteket a hatvanas évekbeli épületeik példáival aktualizálták. Teljesen új fejezet szól Jorn Utzon dán építészről, akinek munkásságát - amint azt a Sydney-i Operaház tervei példázzák - Giedion úr a második világháború utáni építészeti koncepciók reprezentatív képviselőjének tartja.

A "Változó városfelfogás" című új esszé a város szerkezetének fejlődését követi nyomon a történelem során, és megvizsgálja a városi növekedés kezelésére tett jelenlegi kísérleteket, amelyeket olyan építészek munkái mutatnak be, mint Jose Luis Sert, Kenzo Tange és Fumihiko Maki. Sert úr Peabody teraszát a kollektív és az egyéni szféra összefonódásának példájaként tárgyalja. Végezetül a következtetés kibővült az építészetben az organikus határainak áttekintésével.