Nature and Nostalgia in the Poetry of Nader Naderpour
Míg Irán a huszadik században mélyreható politikai változásokkal járt, esztétikai átalakulásának jelentősége viszonylag ismeretlen maradt. Az alkotmányos és iszlám forradalom mellett a modern Iránban radikális szakítás is történt a több mint ezeréves formapoétikai hagyományokkal. Tekintettel a perzsa versek régóta kialakult prozódiájára, amely mindenütt jelenlévő trópusokra (fülemüle, rózsa stb.) támaszkodott, egy ilyen irodalmi váltás drasztikusan jelentősebbnek bizonyult, mint a brit vagy amerikai költészet hasonló romantikus vagy szabadverses mozgalmai.
A huszadik század reprezentatív perzsa költőjeként Nader Naderpour hatékonyan kezdi megkérdőjelezni az olvasó és a szöveg közötti távolságot. Köznapi nyelvet használ, hogy köznyelvi hangon szólítsa meg közönségét, mégis megőriz egy nosztalgikus kapcsolatot a természettel az élénken hozzáférhető képek révén. Ebben a tekintetben úgy tűnik, hogy Iránban a modern költészet felé való folyamatos átmenetet testesíti meg. A természet iránti érzékenysége különösen lehetővé teszi, hogy angol fordításban megértsük mind saját konkrét művét, mind pedig azt az összetett országot, ahonnan az származik.
Nader Naderpour, akit egy perzsa irodalomkritikus "zsanérnak" nevezett, mert összekapcsolja Irán klasszikus és modern költői hagyományait, Nyugaton még viszonylag ismeretlen. Verseiről egyetlen jelentős angol nyelvű tudományos tanulmány született, amely későbbi, vitathatatlanul jelentősebb írásainak megjelenése előtt született. Ez az új könyv a költő számos gyűjteményének legreprezentatívabb verseit vizsgálja, amelyeket társfordítók és olyan tudósok fordítottak angolra, akik képesek a versek találó tudományos kontextusát biztosítani. Azáltal, hogy a szerzők a költő természeti képhasználatára összpontosítanak, a szerzők hozzáférhető módon teszik lehetővé az iráni "új költészet" mozgalmának egyik szerves költőjét, valamint a verseire gyakorolt eltérő nyugati és keleti hatásokat. Ez a könyv különösen jól mutatja be Naderpour képességét arra, hogy a modernizmus dekadens korában is meg tudta őrizni a romantikus líraiságot.
Rouhollah Zarei és Roger Sedarat a huszadik század egyik legjelentősebb perzsa költőjéről írt tanulmányukban először vizsgálják a természetet Nader Naderpour életművében. Azáltal, hogy a természeti képeket a költő szülőföldjén, Iránban helyezi el, valamint a nyugati romantikus költők, például John Keats hasonló, jól ismert költőivel állítja szembe, ez a könyv alapos és közérthető bevezetést nyújt a költőhöz, aki a legjobban példázza az átmenetet Irán klasszikus és modern hagyománya között. A biokritikai meglátások, valamint a találó kulturális és nyelvi perzsa kontextus egy olyan Nobel-díjra jelölt költő verseinek tanulságos elemzését nyújtják, akit az angol olvasók és tudósok még nem értékeltek.
A Természet és nosztalgia Nader Naderpour költészetében fontos könyv az iráni irodalomtudomány, valamint a fordítástudomány és az összehasonlító/világirodalmi tanulmányok számára. Azoknak az angol olvasóknak is érdekes lehet, akik hajlamosak idegen hagyományú költőkkel foglalkozni.