Natural Polymers and Biopolymers II
A biopolimerek lehetnek természetes polimerek - a természetben természetesen előforduló polimerek, mint például a cellulóz vagy a keményítő..., vagy bioalapú polimerek, amelyeket mesterségesen szintetizálnak természetes erőforrásokból. Az 1990-es évek vége óta a polimeripar két komoly problémával szembesült: a globális felmelegedéssel és a fosszilis erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozásának előrejelzésével.
Az egyik megoldás a fenntartható erőforrások felhasználása a fosszilis alapú erőforrások helyett. Ezért a biomassza alapanyagok ígéretes erőforrást jelentenek, és a biopolimerek az egyik legdinamikusabban fejlődő polimerterületet jelentik. Ezenfelül a biológiai lebonthatóság egy különleges funkció, amelyet egy anyagnak tulajdonítanak, akár bioalapú, akár nem.
A közelmúltban a műanyaghulladékok mennyiségének tudatosítása miatt a biológiailag lebomló polimerek egyre nagyobb figyelmet kapnak a piacon és az ipari közösségben. A Molecules ezen különszáma a természetes és bioalapú polimerek aktuális tudományos és ipari kihívásaival foglalkozik, az új bioalapú monomerek, a jobb termomechanikai tulajdonságok és a káros anyagok helyettesítésével.
Ez a tematikus szám a Természetes polimerek és bioalapú polimerek területének kiemelt témáinak gyűjteményének tekinthető, amely egyértelműen mutatja a terület iránti fokozott érdeklődést. Reméljük, hogy ez inspirálni fogja a kutatókat e terület további fejlesztésére, és ezáltal hozzájárul a jövő fenntarthatóbb társadalmához.
"