Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Natural Law and Justice
"Az ember a természet része és különálló része." A Természetjog és igazságosság érve az, hogy a természetjog filozófiája és az igazságosság természetéről szóló kortárs elméletek egyaránt arra irányuló erőfeszítések, hogy értelmet adjanak az emberi tapasztalat alapvető paradoxonának: az egyéni szabadságnak és felelősségnek egy kauzálisan meghatározott világegyetemben.
Lloyd Weinreb visszaállítja a természetjog eredeti értelmezését, mint az emberiség természetben elfoglalt helyéről szóló filozófiát. Nyomon követi a természetjogi hagyományt a görög spekulációból eredő eredetétől Aquinói Tamás klasszikus keresztény vallomásán keresztül. A továbbiakban bemutatja, hogy a társadalmi szerződés teoretikusai hogyan adaptálták a természetjog eszméjét a polgári társadalom politikai kötelezettségeinek előírására, és hogyan alakult át az eszme Kantnak az emberi szabadságról szóló beszámolójában. A történelmi elbeszélést a természetjog és a jogi pozitivizmus közötti kortárs vita, ezen belül is különösen Finnis, Richards és Dworkin természetjogi elméleteinek megvitatásával hozza le a jelenbe.
Weinreb ezután a modern politikai filozófia megközelítését alkalmazza, hogy az igazságosság eszméjét a sivatag és a jogosultság különálló eszméinek egyesítéseként fejtse ki. A szabadságot és az egyenlőséget a sivatag és a jogosultság politikai analógiáinak mutatja be, és mindkét párost a szabadság és az ok normatív megfelelőjének. A könyv e részében Weinreb Rawls és Nozick igazságosságelméletét, valamint Maclntyre és Sandel kommunitárius elméletét veszi számba.
A konklúzió a természetjogról és az igazságosságról szóló vitákat, mint az emberi állapot megértésére irányuló párhuzamos törekvéseket hozza össze. Ezt az eredeti hozzájárulást a jogfilozófiához különösen a politikai filozófia, a jogfilozófia és általában a jog területén dolgozó tudósok, tanárok és hallgatók fogják értékelni.
