Ez a munka elemzi a chilei jogi-politikai intézményeket és azok képességét az őslakos népek nemzetközileg elismert alapvető jogainak érvényesítésére.
Ennek érdekében a szerző történelmileg kontextusba helyezi az őslakos népek és a spanyol-amerikai államok közötti kapcsolatot, rámutatva, hogy az utóbbiak állandóan alávetették magukat egy olyan jogrendszernek, amely tagadta a sokféleséget és kedvez az őslakosok földjeinek kisajátításának és/vagy csökkentésének. Ezután az őslakosok terület- és autonómiaigényének tartalmával és legitimitásával foglalkozik, áttekintve az őslakosok, társadalomtudósok és filozófusok által követelésük alátámasztására felhozott érveket.
Végül a dokumentum elemzi a chilei alkotmányos keretet és annak képességét arra, hogy alkalmazkodjon az őslakos népekre vonatkozó nemzetközi emberi jogi jogszabályok közelmúltbeli fejlődéséhez.