Counter-Terrorism, and National Security
A KÖNYVRŐL
Vitathatatlanul közhelyes az a közhely, hogy egy meg nem támadott betegség, egy ellenőrizetlen fenyegető helyzet és egy legyőzhetetlen ellenség idővel elgennyesedik, idővel eluralkodik, és idővel elképzelhetetlen kataklizmával pusztít. A terrorizmus elleni küzdelem, az emberi jogok és a nemzetbiztonság közötti küzdelemben a hagyományos helyes álláspont az ésszerűség korszerű és árnyaltabb normájává fejlődött. Arra a kérdésre, hogy mi a leghelyesebb, ma már az a legjobb válasz, hogy mi a legésszerűbb. Az ésszerűség ugyanis felülmúlja és meghatározza a helyességet, és azt, hogy mi a helyes és mi nem helyes.
A kormányzati liberalizmus súlyos fenyegetések és vagy vétkes vészhelyzetek idején nem tekinthető gyengeségnek. Nem szabad úgy tekinteni rá, mint egy nyitott ajtók politikájára, amely megnyitja az utat a terroristák kihasználása előtt. Minden olyan ponton, ahol a liberalizmust gyengeségnek és a kizsákmányolás eszközének tekintik, meg kell kérdőjelezni az ésszerűtlen kormányzati tétlenséget. Egyetlen értelmes kormány sem teheti be a kezét, miközben polgárai életét kíméletlenül, gyakran elképesztő pompával és pompával vágják rövidre.
Az ebben a cikkben javasolt számos hozzájárulás között az emberi jogok, a nemzetbiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem érdekei közötti jogi és politikai eltérés egyik megoldása a sorrendiség és az egyidejűség kettős megközelítése. A terrorizmus elleni küzdelem, a nemzetbiztonság és az emberi jogok közötti verseny és összefüggés a szekvencia és az egyidejűség filozófiai megosztottságát rajzolja ki. Ha a terrorizmus elleni küzdelem nem önpusztító, hanem önerősítő lesz minden formájában és eredményében, akkor az általános nemzeti érdekek biztosítása és az emberi jogok védelme szükségszerűen szekvenciális sorrendet követ, nem pedig olyan egyidejűséget, amely mindig egy természetesen kiegyensúlyozatlan polaritás összeolvasztására törekszik.
Végül ez a cikk többek között amellett érvel, hogy minden siker és minden kudarc csak egyetlen utat követ.
Ez mindig a választás útja. A terrorizmus és a terrorizmus elleni küzdelem egyaránt választ ad a választási kérdésekre. Hogyan? A terrorizmus egy választás, amelyben a rossz motiváció érdeke és bizonyos rossz haszonszerzési szándékok vezetik a vonalakat. A terrorizmus érdekeinek és szándékainak azonban van egy járulékos következménye, ez ugyanúgy a választás értelme: a terrorizmus mint választás elfogadása egyben azt is jelenti, hogy bizonyos jogok és szabadságok elvesztését is választani kell. Amint fentebb megjegyeztük, egyetlen értelmes kormány sem hajtja össze a kezét, miközben polgárait és értékes intézményeit megcsonkítják, meggyilkolják és lecsonkítják.
Ezért a terrorizmus elleni küzdelem is választás. A biztonság megőrzésének kudarca ugyanis olyan választás, amely a gyávaság, a gyengeség, a felelősségteljes és felelős kormányzásról való lemondás, valamint a választóknak okozott teljes csalódás megengedése felé vezet. A biztonság garantálásának elmulasztása ugyanis önpusztító választás. De a terrorizmus elleni válaszkész intézkedések, amelyeket az ártatlan polgárok és az értékes intézmények jogainak és szabadságának egyenlő mértékű biztosítására irányuló választással terveztek, mindenekelőtt önmagukat erősítik.