Értékelés:
A könyv a média és a politika metszéspontjának lenyűgöző elemzése, amely azt vizsgálja, hogy a televízió hogyan tükrözi és befolyásolja a kulturális attitűdöket, különösen a 9/11 utáni Amerika kontextusában. Takacs professzor mély betekintést nyújt abba, hogy a média hogyan szolgálhatja a politikai programokat és hogyan alakíthatja a közvéleményt.
Előnyök:Jól megalapozott, új betekintést nyújt a média politikában betöltött szerepébe, hatékonyan vizsgálja az arabokról és muszlimokról szóló, 9/11 utáni narratívákat, és arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolja át a televízióval és a hírekkel kapcsolatos nézeteit.
Hátrányok:A kritikákban nem említették.
(2 olvasói vélemény alapján)
Terrorism TV: Popular Entertainment in Post-9/11 America
A Fox TV 24 című sorozatát már jóval a 9/11 utáni két hónapos premierje előtt gyártották, de a történet - és sok más televíziós műsor története - azóta elválaszthatatlanul beágyazódott a nemzet köztudatába. Ez a könyv az első átfogó felmérés és elemzés a terrorizmus elleni háború témáiról a szeptember 11. utáni amerikai televíziózásban, kritikával illusztrálva azokat a műsorokat, amelyek - akár vakon, akár szándékosan - támogatták a Bush-kormányzat biztonsági politikáját.
Stacy Takacs a szórakoztató műsorok szerepére összpontosít a terrorizmus elleni háborút támogató nemzeti konszenzus kialakításában, és olyan műsorokat vesz górcső alá, amelyek közvetlenül és allegorikusan is kommentálják a 9/11 utáni világot. Műsorról műsorra haladva, hátborzongatóan mutatja be, hogy a népszerű televíziózás hogyan segített a veszteség, a félelem, az empátia és az önszeretet nyilvános érzéseit egy ellentmondásos és példátlan háborút támogató narratívákká szervezni.
Takacs a műsorfajták széles spektrumát vizsgálja - talkshow-k, valóságshow-k, sitcomok, rendőrségi eljárások, férfi melodrámák, háborús elbeszélések -, hogy feltárja azokat a visszatérő kulturális témákat, amelyek segítettek meggyőzni az amerikaiakat arról, hogy lerohanják Afganisztánt és Irakot, és veszélybe sodorják saját polgári szabadságjogaikat. A folyamatban lévő konfliktus elmúlt évtizedét felölelve nemcsak a 9/11 utáni populáris kultúra olyan kulcsfontosságú próbaköveit tekinti át, mint a 24, a Rescue Me és a Sleeper Cell, hanem olyan kevésbé figyelemre méltó, de releváns sorozatokat is, mint a JAG, az Off to War, a Six Feet Under és a Jericho. A szatirikus műsorok, mint a The Daily Show, és az olyan sci-fi sorozatok, mint a Lost és a Battlestar Galactica révén felbukkanó ellenvéleményt is figyelembe veszi.
Takacs azt boncolgatja, hogy a terrorizmus elleni háborút hogyan közvetítették a nappalinkba olyan műsorokban, amelyek rendszeresen leegyszerűsítő válaszokat adnak fontos kérdésekre - pontosan ki ellen harcolunk? Miért gyűlölnek minket? -- és megvizsgálja a félelem és a paranoia légkörét, amelyet ezek a kérdések keltettek. A kulturális elemzésekkel ellentétben, amelyek a kormány Hollywoodnak való udvarlását a tömegek manipulálására irányuló összeesküvésnek tekintik, könyve azt vizsgálja, hogy gazdasági és iparági megfontolások hogyan bonyolították az állam és a média kapcsolatát a korszakban.
A Terrorism TV friss betekintést nyújt abba, hogy az amerikai televízió közvetlenül és közvetve hogyan erősítette meg a Bush-kormányzat biztonsági programját, és amellett érvel, hogy a médium a kollektív identitásképzés eszközeként továbbra is fontos szerepet játszik. A könyv nélkülözhetetlen útmutató az amerikai tudat televíziós tájképéhez a XXI. század első évtizedében.
