Body and Image: Explorations in Landscape Phenomenology 2
Az ókori építészet, tájak és művészet megértését és értelmezését mindig is ikonográfiai szemüvegen keresztül tekintették - ez egy olyan kognitív folyamat, amely a művészettörténet hagyományos gyakorlatán alapul. Az ókori emberek azonban nem vászonra, hanem dombokra, kövekre és mezőkre írták vízióikat.
Így, Chris Tilley szerint, az ikonográfiai megközelítés nem elégséges annak megértéséhez, hogy az ókori emberek hogyan léptek kapcsolatba a képeikkel. A kinaesztétikai megközelítés, amely a teljes testet és az összes érzékszervet használja, jobban megközelítheti azt a jelentést, amelyet ezek a műtárgyak a készítőik és a mai nézők számára jelentettek. A test számtalan módon keresztezi a tájat - a kép eléréséhez szükséges erőfeszítések, a nézéshez használható szögek, az interakcióhoz szükséges több érzékszerv révén.
Tilley felvázolja az ősi tájak és művészetek fenomenológiai megértésének koreográfiai alapjait, és tézisének erejét a norvégiai, írországi és svédországi sziklarajzok és megalitikus építészet példáin keresztül mutatja be. Ez egy erőteljes új modell a régészet egyik vezető kortárs teoretikusától.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)