Testi retorika: A reprodukció szabályozása a progresszív korszakban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Corporal Rhetoric: Regulating Reproduction in the Progressive Era

Könyv tartalma:

Vizsgálja a progresszív korszak közbeszédét a nők testének és reprodukciójának állami szabályozására vonatkozó jogáról

Amikor Oliver Wendell Holmes bíró 1927-ben megállapította, hogy a sterilizáció a nemzet egészségének védelmének legitim eszköze, akkor az államnak a nemzeti test termelésének szabályozására vonatkozó jogát érvényesítette. Véleménye a reprodukcióról és a bevándorlásról szóló, már évek óta keringő, de a progresszív korszakban felerősödött érvek csúcspontját jelentette. A reprodukciós és bevándorlási gyakorlatokról szóló viták előtérbe kerültek, és tektonikus elmozdulások következtek a reprodukció fogalmi sémáiban és gyakorlatában az Egyesült Államokban.

A feminista történetírásra és műfaji tanulmányokra támaszkodó Corporal Rhetoric: Regulating Reproduction in the Progressive Era (A reprodukció szabályozása a progresszív korszakban) az orvosi kutatás retorikáját, az új technológiákat és az anyagi gyakorlatokat vizsgálja, amelyek a szülésnek mint Isten vagy a természet aktusának az elképzelését egy olyan orvosi eljárásra változtatták, amelyet férfi orvosok hajtanak végre a nők testén, akiket a gyógyszerek és a diskurzus passzívvá tettek. Barbara Schneider megvizsgálja, hogy a tudományos menedzsment védjegyének számító hatékonyságot hogyan emelték kardinális erénnyé az elnöki beszédek, a nemzeti oktatáspolitika és az eugenikai diskurzus erőteljes médiumaiba való bevonásával, hogy a sokáig ajándéknak tekintett csecsemőket értékes vagyonnak vagy hibás terméknek minősítsék át.

Schneider bemutatja, hogy a jogrendszer hogyan támaszkodott az orvostudományra, a tudományos menedzsmentre és a szociológia kialakulóban lévő tudományágára, hogy korlátozza a nők munkáját a reprodukciós képesség megőrzése érdekében, amelyet a Legfelsőbb Bíróság véleményei inkább közjónak, mint magánjószágnak minősítettek. A korszakban kidolgozott érveket mindvégig összekapcsolja az anyasági retorikáról, a reproduktív jogokról, a bevándorlásról és a nemzetről alkotott elképzelésekről szóló jelenlegi vitákkal.

Az orvosi kutatási jelentések, klinikai gyakorlatok, esettanulmányok, jogi vélemények és jogszabályok, valamint a tudományos vezetés episztemológiájának összefonódásával Schneider megvilágítja azt a hálózatot, amelyet olyan nők, mint Margaret Sanger, Jane Addams, Lillian Gilbreth és még sokan mások alkudoztak ki, amikor arra törekedtek, hogy a nőknek teret adjanak reproduktív képességük gyakorlásához. E diskurzusok gépezetének és műfajaiknak a reproduktív testek mindennapi gyakorlatában való materiális átvételének elemzésén keresztül Schneider a test retorikájának ideiglenes elméletét kínálja, amely elkezd válaszolni a test új materiális elméletére vonatkozó felhívásra.