Értékelés:
A The Wrong Dog Dream Jane Vandenburgh memoárja, amely a szeretet, az összetartozás és az élet összetettségének témáit vizsgálja a kutyákkal kapcsolatos tapasztalatain keresztül. Érinti a családhoz, az otthonhoz fűződő kapcsolatait, valamint azokat a kihívásokat, amelyekkel új környezetben és személyes kapcsolatokban való eligazodás közben szembesül. A könyvben összefonódik a humor és az őszinte elmélkedés, olyan elbeszélést alkotva, amely több szinten is rezonál az olvasókkal.
Előnyök:Az olvasók értékelik a memoár mély érzelmi visszhangját, megjegyezve humorát, a szerelemmel és a családdal kapcsolatos éleslátó megfigyeléseit, valamint azt, hogy képes felidézni az öröm és a veszteség érzéseit. Vandenburgh írását dicsérik, mert magával ragadó és átélhető, és anélkül ragadja meg az állattartás és az emberi kapcsolatok lényegét, hogy túlságosan szentimentalizálná az élményeket. Sokan úgy találták, hogy az elbeszélés elgondolkodtató és élvezetes, és nagy hangsúlyt fektet a személyes fejlődésre és megértésre.
Hátrányok:Egyes kritikák szerint a könyv öncélú és nehezen végigolvasható, különösen az első felében, amely a szerző elhunyt kutyájára összpontosít. Vannak aggályok az elbeszélés hangvételével kapcsolatban, egyesek úgy érzik, hogy a szomszédok és helyzetek negatív ábrázolásába torkollik, ami elvonja a figyelmet az általános üzenetről. Néhány olvasó kihívásnak találta a memoár szerkezetét és tempóját, ami kevésbé hozzáférhetővé teszi az egyszerű elbeszélést keresők számára.
(9 olvasói vélemény alapján)
Wrong Dog Dream - A True Romance
A szerző „igazi romantikának” nevezi ezt az írást, mondván, személyes történetének ez az a része, amelyet babonás lévén szinte félt megírni. Hozzászokott a balszerencséhez, de - véletlenül vagy csodával határos módon - túlélte a saját körülményeit: az árvaságot, a saját elhibázott fiatalságát, egy tönkrement házasság káoszát. Több mint túlélte, sőt győzedelmeskedett, és egyfajta bűbájos pompában ébredt, hogy egy fehér márványvárosban, mesebeli kastélyokban éljen, híres embereket ismerjen, meghívják a Fehér Házba, hogy meghallgassa, amint a férje Yeatsről beszélget az Egyesült Államok elnökével, miközben Bill Clinton diétás kólát iszik a dobozból.
És az írónő életének ebbe a mesés fejezetébe érkezik a tökéletes kutya, egy Whistler nevű angol Springer spániel, aki nemcsak a család háziállataként, hanem az ő privát szimbólumaként érkezik, aki győzelmet arat minden évszázados szomorúság felett. A nő nem akar tudomást venni róla, de nem tud nem észrevenni, hogy tökéletes kutyusuk valami neurotikus zűrzavar, vicsorog a csatornafedelekre, ugat a gyerekekre, morog a kerekesszékes emberekre.
Úgy tűnik, maga az írónő még nem végzett a korai traumák és veszteségek szülte szorongásokkal, és megszállottan aggódni kezd, hogy elveszíti ezt a nehéz kutyát, akit annyira szeretnek. Wrrrrnnngnnggdgggggg! álmodozni kezd. Wrrrrrrrnnnnng dgggggg!
