Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A XIV. század végén és a XV. század első felében Geoffrey Chaucer, John Gower és John Lydgate fordítottak és dolgoztak át latin, olasz és francia nyelvű történeteket, amelyeknek hosszú törzskönyve volt. Királyi és nemesi családok egyaránt pazar kéziratos másolatokat rendeltek ezekből a művekből, olyan példányokat, amelyek képe szerves részét képezte az angol mint irodalmi nyelv növekvő presztízsének. E képek jelentősége ellenére azonban a kéziratos illuminátorokról ritkán esik szó az angol irodalmi kultúra fejlődéséről szóló főbb elbeszélésekben.
Az angol kéziratgyártás újonnan megnövekedett léptéke problémát generált: nevezetesen új képek iránti igényt. Ezeknek a képeknek nemcsak olyan elbeszéléseket kellett kísérniük, amelyeknek gyakran nem volt illusztrációs hagyományuk, hanem újszerű fogalmakat is ki kellett fejezniük, köztük olyan alapvető fogalmakat, mint az angol költő identitása és megfelelő ábrázolása. Ennek az új korpusznak a megalkotásakor a kéziratos művészek a vizuális utalást mint módszert használták fel arra, hogy központi kérdéseket fogalmazzanak meg, és időnként ellentmondásos válaszokat adjanak mind az irodalmi, mind a kulturális tekintélyre vonatkozóan.
Sonja Drimmer nyomon követi, hogy ahogy a költők az intertextualitást a találmányok eszközeként használták, úgy az illuminátorok is új képeket találtak ki referenciális technikák segítségével - különböző forrásokból származó képeket állítottak össze, adaptáltak és kombináltak, hogy új képanyagra adjanak választ. A több mint száz illusztrációt, köztük huszonhét színes képet tartalmazó The Art of Allusion az első olyan könyv, amely az angol irodalmi kánon kialakulásának mint vizuális és nyelvi eseménynek szenteli magát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)