Értékelés:
A kritikák kiemelik David Markson „The Ballad of Dingus Magee” című könyvét, mint humoros és jól megírt könyvet, amely a szerző könnyedebb oldalát mutatja be. Az olvasók lebilincselőnek, okosnak és szórakoztató olvasmánynak találják, bár néhányan azt javasolják, hogy a stílusának jobb megismerése érdekében előbb fedezzék fel az elismert műveit.
Előnyök:⬤ Okos és vicces írás
⬤ élénk és frappáns hang
⬤ élvezetes és lebilincselő történet
⬤ a western témák humoros feldolgozása
⬤ a könnyed olvasmányok vagy westernek rajongói számára vonzó
⬤ kiváló írói stílusáért dicsérik.
Egyes olvasók azt javasolják, hogy Markson más műveivel kezdjük, hogy jobban megértsük a stílusát; lehet olyan érzés, hogy a könyv nem tükrözi a későbbi írásai mélységét.
(6 olvasói vélemény alapján)
Bár ma leginkább az anekdotákból, idézetekből és apró gondolatokból káprázatosan megidézett, egyedi, lenyűgöző „antiregényeiről” ismert, David Markson a korai időkben ütős, rendkívül drámai fikciók írásával fizette a lakbért.
Az Epitaph for a Tramp és az Epitaph for a Deadbeat című gőzös noir-ok új dupla kiadása után most jön az 1965-ös klasszikus The Ballad of Dingus Magee új kiadása, amelynek alcíme - „Halhatatlan igaz történet a régi idők leghírhedtebb és legelszántabb rosszfiújáról, vérontásáról, a szegény, tehetetlen nők tönkretételéről és így tovább” - már sejteti az olvasókkal, hogy itt milyen harsány érzékenység dolgozik. Ez a blaszfémiától, golyóktól és bordélyházaktól hemzsegő, fergeteges történet, amely Frank Sinatra Dirty Dingus McGee című filmjét ihlette, a korai Marksont mutatja be a maga felháborító legjobb formájában, amint - ahogy a Playboy fogalmazott - „a régi Nyugat berkeit lerántja, és sörétekkel robbant(hat)ja szét, ami kilátszik”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)