The Birth of Loud: Leo Fender, Les Paul, and the Guitar-Pioneering Rivalry That Shaped Rock 'n' Roll

Olvasói vélemények

Ian Port The Birth of Loud című könyve az elektromos gitár evolúciójának lebilincselő feltárása, középpontjában Les Paul és Leo Fender ikonikus figuráival. A könyv ötvözi a történelmi anekdotákat, a kulturális betekintést és a jól megalapozott elbeszéléseket, miközben a gitárrajongók és az általános olvasók számára egyaránt vonzó. Kiemeli a modern zenét formáló hangszerek mögött álló személyes történeteket, bár néhány olvasó megjegyzi, hogy a könyv Fender története felé hajlik, és hiányolja a vizuális tartalmakat.

⬤ Gyors tempójú és szórakoztató írás
⬤ élénk karakterábrázolás
⬤ éleslátó anekdoták
⬤ jól kutatott kulturális kontextus
⬤ a gitárrajongók és az általános olvasók számára egyaránt vonzó
⬤ tanulságos a zene és a hangszerek fejlődéséről.

⬤ Kissé Leo Fender és a Fender-gitárok felé hajlik, a Gibson és a Les Paul háttérbe szorul
⬤ korlátozott képtartalom
⬤ néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányoznak a jelentős zenészek és erősítők átfogó részletei
⬤ egyes részeket bolyhosnak vagy kevésbé relevánsnak tartanak.

(233 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Ez az egyedülálló elbeszélés mesterien mutatja be az elektromos gitár erősített hangzását megújító két férfi - Leo Fender és Les Paul - közötti rivalizálást, és az ő éles versengésüket, hogy olyan rocksztárokat, mint a Beatles, Jimi Hendrix és Eric Clapton, meggyőzzék, hogy az általuk épített hangszereken játsszanak.

A második világháborút követő években a zene a big band jazzből a rock 'n' roll felé fejlődött -- és ezek a hangosabb stílusok forradalmi hangszereket igényeltek. Amikor Leo Fender apró cége piacra dobta az első tömör testű elektromos gitárt, az Esquire-t, a zenészek azonnal felismerték a vonzerejét. A Gibson, a legnagyobb gitárgyártó, nem hagyta magát lekörözni, és igyekezett versenyképes terméket gyártani. A cég olyan "baltát" tervezett, amely a Fender Esquire-t olcsónak tűntette volna fel, és meggyőzte Les Pault - akinek a támogatását Leo Fender kérte -, hogy adja rá a nevét. Így született meg a gitárvilág leghevesebb rivalizálása: Gibson kontra Fender, Les kontra Leo.

Míg Fender egy csendes, félvak, autodidakta rádiószerelő volt, addig Paul egy zseniális, de önfejű popsztár és gitáros, aki éveken át játszadozott az új zenei technológiákkal. Versenyük fegyverkezési versenybe torkollott, mivel az 1950-es és 1960-as évek legötletesebb zenészei - köztük a bluesman Muddy Waters, a rocker Buddy Holly, a Beatles, Bob Dylan és Eric Clapton - egyik vagy másik gyártó gitárját vették át. 1969-re világossá vált, hogy ezek az új elektromos hangszerek radikálisan új korszakba léptették a zenét, és olyan vibráló és hangos hangzást adtak a művészeknek, amilyet korábban soha nem lehetett elérni.

Ian S. Port "egy kiváló kettős portréban" ( The Wall Street Journal ), a The Birth of Loud című könyvében a teljes történetet elmeséli, "pontos emberi jellemzéssel és a gitárok testének erotikus dicshimnuszával" ( The Atlantic ). "Ezeknek a hangszereknek a története a háború utáni Amerika története: hangos, pimasz, szemtelen, agresszívan új" ( The Washington Post ).