The Blue Buick: Új és válogatott versek

Olvasói vélemények

A B.H. Fairchild „The Blue Buick” című művéről szóló kritikák szerint ez egy lenyűgöző verseskötet, amely az amerikai élet lényegét ragadja meg, különösen a középnyugaton. A kritikusok dicsérik Fairchild nyelvi mesteri tudását, érzelmi mélységét, valamint azt a képességét, hogy írásán keresztül nosztalgiát és összetett témákat tud felidézni. A gyűjtemény új és válogatott verseket egyaránt tartalmaz pályafutásából, bemutatva költői fejlődését és következetes zsenialitását.

⬤ Ragyogó gyűjtemény, amely átfogja Fairchild 30 éves pályafutását.
⬤ Megragadja az amerikai élet lényegét, különösen a középnyugati régióban.
⬤ Lírai és elbeszélő formák keveréke, beleértve a prózaverseket is.
⬤ Mély érzelmeket idéz fel humorral és éleslátással.
⬤ Nagyszerű a feltörekvő költők számára, mivel kreativitásra ösztönöz.
⬤ Több kritikus is kiemelten ajánlotta, ami széleskörű dicséretre utal.
⬤ Olyan gazdag témákkal foglalkozik, mint az emlékezés, a veszteség és az emberi tapasztalat.

⬤ Néhány olvasónak nem biztos, hogy a prózai költészet mint forma tetszeni fog.
⬤ Az egyik kritikus megemlítette, hogy meglepő módon nem kapott jelentős díjakat, ami arra utal, hogy talán nem kapta meg a megérdemelt elismerést.
⬤ Néhány olvasó szerint az olvasás vágyat ébreszthet az írás folytatására, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Blue Buick: New and Selected Poems

Könyv tartalma:

Fairchild költészete földrajzi és intellektuális értelemben is széles skálán mozog, bár középpontját a vidéki Középnyugaton találja: olajmezőkön és haldokló kisvárosokban, kocsmákban, baseballpályákon, egytermes mozikban és "hatalmas, titokzatos és unalmas" égbolton. Végső soron kulturális hatósugara - ahol Mozart Patsy Cline mellett áll, Grunewald, G del és Rothko pedig csak egy metróútra van az ötvenes évek hollywoodi filmjeitől - túlmutat a régión és az évtizeden, hogy az emlékezet és a képzelet kapcsolatát, valamint az idő és a lét rejtélyeit vizsgálja. És végül ott van Roy Eldridge Garcia, a gépész/költő/filozófus karaktere, aki a magas síkságok tájában és csendjében a föld visszatartott lélegzetét látja, "mintha még nem is kezdtünk volna el létezni. Ez a létesülés még mindig tart.".

A magas művészetté emelt gépi munkától kezdve, amely a The Arrival of the Future (1985) témája, a Early Occult Memory Systems of the Lower Midwest (2002) kétségbeesett álmodozóin át a Usher (2009) panorámaszerű, hangvezérelt szerkezetéig, Fairchild munkája, "húsos, maximalista, narratívától vezérelt, egy amerikai mítoszt jelöl ki" (David Ulin, Los Angeles Times).

A "The Blue Buick" című könyvből: ".

Egy fiú a fúrótorony fedélzetén állva nézi a síkságot.

Egy nő sétál a pótkocsiról, hogy megnézze a lenyugvó napot.

Egy férfi egy eszterga mellett áll, és szivarra gyújt.

Képzelt vagy emlékezetes, egy lány Normandiában.

Énekel a tengeren túl, hogy valami megmaradjon.