Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Blues: A Very Short Introduction” című könyvéről Elijah Wald azt írja, hogy bár a könyv tömör és alapos bevezetőként szolgál a blues műfajával újonnan ismerkedők számára, kritika éri a rövidségéért és a téma elemi szintű kezeléséért. A kritikusok nagyra értékelik a történelmi áttekintést és a más zenei műfajokkal való éleslátó kapcsolatokat, de egyesek szerint nem biztos, hogy kielégíti a blues történetének alaposabb ismereteivel rendelkező olvasókat.
Előnyök:⬤ Tömör és informatív áttekintés a blues műfajáról.
⬤ Történelmi kontextust és kapcsolatokat biztosít más zenei stílusokkal.
⬤ Jól megírt és könnyen olvasható, így a kezdők számára is hozzáférhető.
⬤ Hasznos javaslatokat tartalmaz a további olvasmányokhoz.
⬤ A blues történetének jelentős előadóit és korszakait tárgyalja.
⬤ Sokak szerint remek alapozó vagy bevezetés a témába.
Hátrányok:⬤ Nagyon rövid, ami korlátozhatja a mélységet és a részletességet a hozzáértő olvasók számára.
⬤ Egyes kritikusok szerint elemi és nem tartalmaz lényeges új ismereteket.
⬤ Néhányan kritizálják az írásmódot, amelyből hiányzik a mélység.
⬤ A könyv kis terjedelme túl rövid lehet azok számára, akik átfogó ismereteket keresnek.
(30 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A "kedves, lélekkel teli, lelkes, lelkes" (Tom Waits) és "aprólékos kutató, kecses író és elkötelezett ellenzéki" (New York Times Book Review) Elijah Wald generációjának egyik vezető könnyűzenei kritikusa. A The Blues című könyvében Wald az amerikai kultúra középpontjában álló műfajt vizsgálja.
Ezt nem könnyű pontosan meghatározni. Ahogy Howlin' Wolf egyszer leírta: "Ha nincs pénzed, és nem tudod kifizetni a házad bérleti díját, és nem tudsz venni magadnak ételt, akkor tuti, hogy blues van." Meghatározták már a lírai szerkezet alapján, vagy akkordok progressziójaként, vagy a nyugat-afrikai "tonális és ritmikai megközelítéseket" tükröző gyakorlatok összességeként, egy öt hangú "blues skála" használatával. Wald a bluest kevésbé tekinti stílusnak, mint inkább egy széleskörű zenei hagyománynak egy folyamatosan fejlődő popkultúrán belül. Nyomon követi gyökereit a munka- és dicsőítő dalokban, és bemutatja, hogyan alakították át az olyan hivatásos előadók, mint W. C. Handy, aki egy évszázaddal ezelőtt először népszerűsítette a bluest. Követi a blues fejlődését Ma Rainey-től és Bessie Smith-től Bob Dylanen és Jimi Hendrixen át; meghatározza Blind Lemon Jefferson, Charley Patton és mások vidéki terepfelvételeinek hatását; feltárja a blues szerepét a countryzene és a jazz fejlődésében; és megvizsgálja az 1940-es és 1950-es évek népszerű ritmus és blues irányzatait, T-Bone Walker nyugati parti elővárosi stílusától Muddy Waters "down home" chicagói hangzásáig. Wald egészen a jelenig viszi a történetet, kitérve a bluesnak az amerikai költészetre gyakorolt hatására, valamint a modern stílusokkal, például a rappel való kapcsolatára.
Mint az Oxford összes nagyon rövid bevezetője, A blues is elmond mindent, amit tudni kell ahhoz, hogy megértsük ezt a jellegzetesen amerikai zenei műfajt - éleslátással, világossággal és szellemességgel.
