Értékelés:
A The Body Papers Grace Talusan mélyen megindító memoárja, amely az identitás, a bevándorlás, a trauma és a rugalmasság témáit vizsgálja személyes tapasztalatain keresztül. Élénken érzékelteti a bevándorlói és női lét összetettségét, és Talusan életútját felhasználva reflektál szélesebb társadalmi kérdésekre és személyes küzdelmekre. Az írást őszinteségéért és szépségéért dicsérik, ami átélhetővé és elgondolkodtatóvá teszi.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt, tiszta prózával és éleslátó elmélkedésekkel. Az olvasók dicsérik Talusan bátorságát, hogy megosztja történetét, amely a bevándorlás, a családi dinamika, a személyes trauma és a kulturális identitás témáit is magában foglalja. Sokan erős érzelmi kapcsolatot éreztek a lány küzdelmeivel, és inspirálónak és átélhetőnek találták az emlékiratot. A fényképek és dokumentumok használata fokozza az olvasás élményét.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv egyes részei ismétlődnek vagy kevésbé érdekesek, különösen az első harmadban. Néhány kritikus úgy érezte, hogy az elbeszélésből hiányzik egy erős, egységes szál, így időnként inkább esszégyűjteménynek tűnik. Nem mindenki találta könnyen emészthetőnek a tartalmat, mivel a témák súlyosak lehetnek, és nehéz érzelmeket válthatnak ki.
(48 olvasói vélemény alapján)
The Body Papers: A Memoir
A Nyughatatlan Könyvek Új Bevándorló Írók Díjának nyertese.
"Grace Talusan ékesszólóan ír a legelmondhatatlanabb dolgokról: a család mély vonzásáról, a bevándorlóként való identitáskeresés bonyolultságáról, és arról, hogyan lépünk előre, még akkor is, ha magunkkal cipeljük a traumáinkat. A testpapírok egyformán együttérzés és vallomás, a The Body Papers egy új, erőteljes író lenyűgöző műve, aki - a legjobb memoárírókhoz hasonlóan - túllép a személyes dolgokon, hogy egyetemes szinten szólaljon meg.".
--Celeste Ng, a Mindaz, amit sosem mondtam el neked és a Mindenütt kis tüzek szerzője.
A Fülöp-szigeteken született fiatal Grace Talusan az 1970-es években családjával egy New England-i külvárosba költözik. Az iskolában a kevés barna arcú gyerekek egyikeként szembesül a rasszizmussal. Otthon a zűrzavar még nagyobb: nagyapja éjszakai látogatásai a szobájában megbántják és megrémítik, és megtanulja, hogy a hallgatás védőfalát építse, amely a katolikus filippínó családja által gyakorolt nagyobb hallgatásra épül. Talusan tinédzserként megtudja, hogy családja legális státusza az országban mindig is egy hajszálon függött - egy ideig "illegálisak" voltak. A családot, mondják neki, első helyre kell helyezni.
A bántalmazás és a trauma, amelyet Talusan gyermekként elszenved, hatással van minden kapcsolatára, mentális egészségére és a saját testéhez való viszonyára. Később megtudja, hogy a családja történetét erőszak és bántalmazás szövi át. És felfedez egy másik pusztító családi szálra is rájön: a rákra. A harmincas éveiben Talusannak el kell döntenie, hogy aláveti-e magát a mellét és a petefészkeit eltávolító megelőző műtéteknek. Mindezek ellenére megtalálja a szerelmet, és tanárként sikereket ér el. Egy ösztöndíj keretében Talusan és férje visszatérnek a Fülöp-szigetekre, ahol a lány újra felkeresi családja ősi otthonát, és megpróbálja visszaszerezni önmagának egy elveszett darabját.
Nem minden családi örökség pusztító. Talusan a szüleitől megtanult történeteket mesélni, hogy tovább tudjon menni. E debütáló memoár nagylelkűsége és irodalmi éleslátása az ő elszántságáról és rugalmasságáról tanúskodik. Azáltal, hogy feltárja az ilyen visszaéléseket és traumákat, és történetét kormányzati dokumentumokkal, orvosi feljegyzésekkel és családi fotókkal egészíti ki, Talusan hangot ad a kimondhatatlan tapasztalatoknak, és a remény fényét veti a sötétségbe.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)