The Borgias: Hatalom és vagyon

Olvasói vélemények

A könyv a Borgia család lebilincselő és részletes feltárását nyújtja, és feltárja a reneszánsz kor politikai és erkölcsi összetettségét. Az olvasók lebilincselőnek és informatívnak találják, bár egyesek kritizálják, hogy a szerző elfogult forrásokra támaszkodik, és egyes kifejezéseket túlságosan is gyakran használ.

⬤ Magával ragadó és jól megírt elbeszélés
⬤ életre kelti a történelmet
⬤ részletes betekintést nyújt a Borgia családba és a reneszánsz politikába
⬤ „magával ragadónak” és „szórakoztatónak” jellemzik
⬤ alkalmas a témában járatlan és a témában jártas olvasók számára egyaránt.

⬤ A kritikusok rámutatnak a szerző véleményes szemléletére és az elfogult történelmi beszámolókra való támaszkodására
⬤ a gyakori ismétlődő mondatok zavarják az olvasás élményét
⬤ egyes olvasók szerint hiányzik a mélység és az elemzés, és jobban szeretik a szigorúbb történelmi kontextust.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Borgias: Power and Fortune

Könyv tartalma:

A Borgia család dicsőséges és hírhedt története - a szentek, korrupt pápák, romlott hercegek és méregkeverők világa - az olasz reneszánsz aranykorában.

A Borgia család a gonoszság szinonimájává vált. Korrupció, vérfertőzés, kegyetlen megalománia, fösvénység és kegyetlen kegyetlenség - mind-mind a nevükhöz fűződik. És mégis, paradox módon ez a család akkor élt, amikor a reneszánsz teljes virágkorát élte Itáliában. A gyalázatos példák a nyugati történelem legszebb művészeti alkotásai mellett virágoztak.

Ez csak egy a számos paradoxon közül, amely a Borgia családhoz kapcsolódik. Hiszen a család, amely korrupt pápákat, romlott fejedelmeket és mérgezőket hozott létre, szentet is teremtene. Ezeket a paradoxonokat, amelyek annyira jellemzik a Borgiákat, ritkán vizsgálták meg részletesen. Korábban a történelem inkább elítélte, vagy részben megpróbálta felmenteni ezt a figyelemre méltó családot. A Borgiák megértéséhez azonban sokkal többre van szükség, mint a mellettük és ellenük szóló bizonyítékokra. A Borgiákat a korukhoz kell viszonyítani, azzal a világgal együtt, amely lehetővé tette virágzásukat. Ebben a kontextusban maga a reneszánsz egészen más aspektusba kerül. Vajon a romlás része volt az alkotásnak, vagy fordítva? Lehetséges lett volna az egyik a másik nélkül?

Ily módon a Borgiák is a reneszánsz legnagyobb törekvéseit képviselik. A Borgiákat elítélni ugyanolyan hiábavaló, mint megpróbálni felmenteni őket. Vezető szerepüket és romlottságukat egyaránt figyelembe kell venni, mert úgy tűnik, hogy mindkettő ugyanannak a képnek a része. A tizenkilencedik században a német filozófus, Nietzsche felvázolta a hatalomra való akarat elméletét. Az ezt követő évszázadban ezt az eszmét a fasiszták eltérítették és kegyetlenül átültették a gyakorlatba. A Borgiák nem voltak fasiszták, és nem voltak Nietzsche kaliberű gondolkodók sem: mégis vitatható, hogy a hatalomra való akarat eszméjét és gyakorlatát is egyesítették, mintegy négy évszázaddal Nietzsche elképzelése előtt, aki ezt az emberi vezérelvet Nietzschénél fogalmazta meg. A Borgiák történetének elbeszélése egyszerre válik e fejlődési eszme erősségeinek és hibáinak illusztrációjává és példaértékű elemzésévé.

A primitív pszichológiai erők, amelyek először az ókori Görögország amfiteátrumaiban játszódtak le: önhittség, vérfertőzés, gyilkosság, a halálra ítélt családok keserű rivalizálása és összefonódása, a politikai hatalom árulásai, a sors fordulatai - mind itt vannak. A végső, tragikus bukással együtt. Mindezek az elemek teljes egészében lejátszódnak a Borgia család dicsőséges és hírhedt történetében.