The Broke Diaries

Olvasói vélemények

A „The Broke Diaries” kritikái kiemelik a humor és az átélhetőség keverékét azok számára, akik már átélték a pénzügyi nehézségeket, különösen a főiskolai évek alatt. Míg sok olvasó viccesnek és a tönkrement élet jó tükörképének találta a könyvet, néhányan úgy érezték, hogy a főiskolai éveiken túljutottak számára nem elég mély vagy átélhető.

A könyvet következetesen a humora és átélhetősége miatt jegyzik, különösen a fiatal felnőttek és a főiskolások számára. Sok olvasó értékeli a szerző magával ragadó írói stílusát, okos megfigyeléseit és a pénzügyi küzdelmekről szóló nosztalgikus elmélkedést. A komikus hangvétel a nehéz helyzetekben jártasakkal is összecseng, egyszerre kínál nevetést és bátorítást.

Néhány olvasó a humort erőltetettnek vagy ismétlődőnek találta, és néhányan úgy érezték, hogy a tartalom kevésbé érthető a felnőttek vagy azok számára, akik már nem főiskolások. A kritikusok megjegyezték, hogy a könyvből hiányozhat a mélység, és hogy egyes történetek inkább önsajnálatnak tűntek, mint valóban viccesnek. Néhány kritika megemlítette, hogy jobb szerkesztésre lenne szükség.

(119 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Az emberek mindig azt mondják, hogy majd visszatekintek ezekre a napokra és nevetek - miért halogatom? ".

Amikor Angela Nissel a főiskola alatt anyagi nehézségekkel találta magát szemben, duzzogás helyett úgy döntött, hogy egy online napló létrehozásával szórakoztatja magát, amely a mindennapi megpróbáltatásait és megpróbáltatásait rögzíti. A humorral és intelligenciával megírt "Tönkrement naplója" hamar közönségre talált, mivel az emberek írtak Angelának, hogy együtt érezzenek vele, vigasztalják és nevessenek vele a tapasztalatain, és még a sajátjaikat is megosszák vele. A The Broke Diaries az első teljes összeállítás az ő tapasztalatairól, olyan hangon megírva, amely vicces, egyedi és pontos.

A ramen tészta vásárlásáról: Annyira zavarba jövök. Csak 33 centem van. Én (kérem, ne nevessenek) leteszem a pénzt a pultra, és gyorsan megpróbálok kirohanni a csirkeízű sós tésztámmal. A srác visszahív, ösztönösen felnézek, futnom kellett volna... Miért nem futottam? Mondja, hogy a tészta 35 cent. Megpróbálok őszintén bocsánatot kérni. Azt hittem, tegnap még 33 cent volt a táblán, ezért csak ennyit hoztam magammal. Megvárhatna, amíg hazaszaladok a 2 centért? Megmutatom neki a diákigazolványomat. D.-t, hogy tudja, nem vagyok tolvaj. Megrázza a fejét, és arra int, hogy vagy tűnjek el a francba a boltjából, és soha többé ne jöjjek vissza, vagy vegyem el a pénzt, mert nem jövök vissza. Nem tudom. Valami olyasmit mondott, hogy "Nyeh", és a kezét az irányomba suhintotta.

Nem tudom jól lefordítani a kézmozdulatokat.

A tészta: finom.