The Byrds' the Notorious Byrd Brothers (A Byrds hírhedt testvérei)

Olvasói vélemények

A könyv a The Byrds The Notorious Byrd Brothers című albumának szenvedélyes és részletes feltárását kínálja Ric Menck tollából. A szerző a személyes visszaemlékezések, a történelmi kontextus és a számonkénti elemzés keverékét nyújtja. Bár a könyvet szeretik az album lelkesedése és új perspektívái miatt, kritika éri a számos elgépelés és a régóta rajongók számára lényeges új információk hiánya miatt.

⬤ Lelkes és szenvedélyes írás, amely visszhangra talál a rajongók körében.
⬤ Részletes, számról számra történő elemzés és történelmi kontextus.
⬤ Közérthető stílusával a régi rajongók és az újonnan érkezők számára egyaránt vonzó.
⬤ Hatékonyan felkelti az érdeklődést az album és a Byrds történetében betöltött szerepe iránt.

⬤ Tele van gépelési és nyelvtani hibákkal, amelyek akadályozzák az olvasás élményét.
⬤ Hiányoznak a nagyobb tudású rajongók számára lényeges új meglátások vagy eredeti kutatások.
⬤ Néhány személyes anekdota és visszaemlékezés kevéssé inspiráló vagy felesleges.
⬤ A kritikusok szerint az album felvételi folyamatának elemzése nem elég mélyreható.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Byrds' the Notorious Byrd Brothers

Könyv tartalma:

Mire Roger McGuinn, David Crosby, Chris Hillman és Michael Clarke belépett a stúdióba, hogy elkezdjen dolgozni ezen az albumon, gyakorlatilag szétesett a csapat. A Crosby által írt "Ladyfriend" című dal épp akkoriban bukott meg szánalmasan, mint slágerlistás kislemez, annak ellenére, hogy keményen lobbizott a megjelenéséért.

Ez - azzal együtt, hogy a Monterey Pop Fesztiválon a színpadon a zenekar többi tagja által kínosnak tartott politikai beszédet mondott, majd másnap beült a rivális Buffalo Springfielddel - különösen McGuinn és Hillman türelmének határára sodorta. Aztán a Notorious sessionökre Crosby bemutatott egy "Triad" című dalt, amelyet egy hármasról írt, és bár McGuinn és Hillman vonakodva beleegyezett a felvételbe, később úgy döntöttek, hogy helyette egy kevésbé ellentmondásos Goffin & King popszámot, a "Goin' Back"-et teszik fel az albumra. Crosby banálisnak nyilvánította a dalt, és nem volt hajlandó énekelni rajta.

Néhány túl sok stúdiózavarral később McGuinn és Hillman végül felhajtott a Hollywood Hillsbe a Jaguárjával, és ott helyben kirúgta Crosbyt. Ebben az időszakban a dobos Michael Clarke is töprengett, aki mindig is viselte a többi zenekari tag dühkitöréseit a felvételek során.

Ő volt a zenekar zeneileg legkevésbé képzett tagja, és amikor azt javasolták, hogy hozzanak be egy stúdiódobost, hogy feldobjon néhány számot (Jim Gordon, aki később a Derek & the Dominosból vált híressé), végül kijelentette, hogy elege van, és Hawaiira költözött, hogy teljesen eltávolodjon a zenei színtértől. Így McGuinn és Hillman maradtak, hogy Gary Usher producer (aki Brian Wilsonnal, a Milleniummal, a Nyilasokkal és sok mással való munkájáról ismert) segítségével összedobjanak egy albumot.

Az a tény, hogy ez lett a 60-as évek pszichedelikus popélményének egyik meghatározó albuma, vagy a szerencse szerencséje, vagy McGuinn és Hillman elszántságának bizonyítéka, hogy bebizonyították, nincs szükségük Crosby segítségére mesterművük megalkotásához.