Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Cinematic” kritikái kiemelik az időszerű tartalmat, a szövegek és képek eklektikus választékát, valamint a főiskolai hallgatók és az érett alkotók számára egyaránt hasznosnak bizonyult. Míg az egyik kritika inkább az előadás minőségére, mintsem a könyv tartalmára összpontosít, más olvasók a könyv mélységét és a fotográfiával és a mozival kapcsolatos éleslátó perspektíváit értékelik.
Előnyök:Időszerű és széleskörű tartalom, jó eklektikus szöveg- és képválaszték, hasznos a főiskolai hallgatók és az érett alkotók számára, informatív a fotográfia és a mozi közötti kapcsolatokról, a szövegek egyenkénti olvashatósága segíti a megértést.
Hátrányok:Néhány recenzió nem adott konkrétumokat a könyv tartalmáról, és az egyik recenzens azt javasolta, hogy a jobb megértés érdekében először egy másik könyvet olvassanak el.
(8 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A művészek és teoretikusok legfontosabb írásai a film és a fotográfia közötti változó kapcsolatot mutatják be, és azt, hogy a mozi felemelkedése hogyan kényszerítette a fotográfiát arra, hogy erényt szerezzen a mozdulatlanságából.
A filmművészet számos befolyásos művész, többek között Victor Burgin, Philip-Lorca diCorcia, Stan Douglas, Nan Goldin, Douglas Gordon, Cindy Sherman és Jeff Wall munkásságának ugródeszkája volt. A közelmúltban készült filmek nagy része gazdag a kortárs fotográfiára való utalásokban. A videoművészet fotográfiai fordulatot vett az elgondolkodtató lassúság felé.
A fotográfia ma már a mozi költségvetése és léptékei állnak rendelkezésére. A Whitechapel Kortárs művészet dokumentumai sorozatának ez a darabja a mozgó és az állókép közötti kreatív kölcsönhatás gazdag történetét vizsgálja, nyomon követve a korai modernizmus óta folyamatosan változó kapcsolatukat.
A mozi kísérteties szülője, az állókép-fotó a film médiuma által háttérbe szorult, de egyben fel is szabadult. A mozi felemelkedése arra kényszerítette a fotográfiát, hogy erényt szerezzen saját mozdulatlanságából. A film viszont irigyelte a fotográfia egyszerűségét, könnyedségét és pontosságát. Az orosz konstruktivista filmesek az avantgárd mozit grafikai "felvételek" sorozatának tekintették.
Bauhausos, konstruktivista és futurista fotográfus kortársaik a fényképeket egyfajta mozivászonná állították össze. Henri Cartier-Bresson a népszerű mozi térhódítására válaszul a fénykép "döntő pillanatát", az állóképet emelte ki. Az 1950-es években a riportfotó elkezdte felfedezni a filmes töredékek elkapásának lehetőségét. Az 1960-as évek óta a konceptuális és posztkonceptuális művészek a talált film állókép narratív rejtélyeit kutatják. A The Cinematic az 1920-as évektől kezdve művészek és teoretikusok - köztük L szl Moholy-Nagy, Pier Paolo Pasolini, Victor Burgin, Jeff Wall és Catherine David - legfontosabb írásait gyűjti egybe, dokumentálva a fotográfia és a film párbeszédét, amely mindkét médiumot gazdagította.
