The Company They Keep: C.S. Lewis és J.R.R. Tolkien mint közösségi írók

Olvasói vélemények

A „The Company They Keep” kritikái kiemelik az Inklingek közös írói folyamatának alapos feltárását, ami azt bizonyítja, hogy a tagok jelentősen befolyásolták egymást, ellentétben a korábbi állításokkal, miszerint csupán egy társasági klubról volt szó. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a könyvről, mert magával ragadó prózát, alapos kutatást és a közösségen keresztül megvalósuló kreativitásról szóló betekintést nyújt. A könyv mind a tudósok, mind az írás és az Inklingek iránt érdeklődő alkalmi olvasók számára vonzó.

⬤ Alaposan kutatott és jól szervezett
⬤ magával ragadó és élénk írói stílus
⬤ gazdag betekintést nyújt az alkotói folyamatba és az együttműködés fontosságába
⬤ egyaránt szól a tudósokhoz és az általános olvasókhoz
⬤ lebilincselő lábjegyzeteket és részletes jegyzeteket tartalmaz minden fejezet végén
⬤ arra ösztönzi az írókat, hogy keressék a közösséget
⬤ új nézőpontot kínál az Inklingek közötti hatásról.

Egyes olvasók számára kihívást jelenthet a tartalom tudományos jellege, bár általában véve hozzáférhető; előfordulhat, hogy más irodalomból származó előítéletek lebecsülik az Inklingek közötti hatást, amit ez a könyv igyekszik megkérdőjelezni.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Company They Keep: C.S. Lewis and J.R.R. Tolkien as Writers in Community

Könyv tartalma:

C. S.

Lewis és J. R. R.

Tolkien, a Narnia és Középfölde megalkotói közeli barátok, kollégák és tagjai voltak az Inklingsnek, egy írói csoportnak, amely az 1930-as és 1940-es években Oxfordban találkozott, ahol megosztották és megvitatták egymással készülő műveiket. Ez a fontos tanulmány megkérdőjelezi azt a szokásos értelmezést, miszerint Lewis, Tolkien, Charles Williams, Owen Barfield és a többi Inkling kevéssé befolyásolták egymás munkáját, és a legújabb kompozíciótani és alkotásszociológiai kutatásokra támaszkodik.

Diana Glyer a csoport szívébe invitálja az olvasót, naplóbejegyzéseket és személyes leveleket vizsgálva, és gondosan összevetve a kézirataik nyers vázlatait a végleges, publikált műveikkel. Elemzése nemcsak azt mutatja be, hogy milyen nagyfokú kölcsönös befolyás jellemezte ezt az írói csoportot, hanem élénk és meggyőző képet ad arról is, hogy az írók és más alkotóművészek hogyan hívják ki, korrigálják és bátorítják egymást, miközben közösségben dolgoznak együtt.