Olvasói vélemények
Összegzés:A Decagon House Murders, egy japán fordítású krimi, egyértelműen Agatha Christie And Then There There Were None című regényéből merít ihletet egy csapat egyetemi hallgatóval, akik egy szigeten rekednek egy ravasz gyilkossal. Bár a könyv tiszteleg a klasszikus krimik előtt, a kivitelezés, a tempó és a karakterek mélysége tekintetében megoszlanak a vélemények.
Előnyök:A fordítás kiváló, és jól érzékelteti a klasszikus krimi műfaj lényegét. Az olvasók értékelik a hangulatos írást, a lebilincselő fordulatokat és az aranykori detektívregények előtti tisztelgést. Sokan lebilincselőnek találták, és élvezték a rejtély hagyományos elemeit a rengeteg vörös heringgel. A végső leleplezést hátborzongatónak és kielégítőnek írták le.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak, hogy a jellemrajzok gyakran egydimenziósak, ami megnehezíti a kapcsolatot a szereplőkkel. Néhányan lassúnak és ismétlődőnek találták a tempót, és több olvasó megjegyezte a feszültség és a hangulat hiányát. A regény nyugati krimi-trópusokra való támaszkodása talán csökkenti a japán mű hitelességét. Emellett néhány olvasó úgy érezte, hogy a nyomok nem voltak eléggé megalapozottak, ami nem vezetett kielégítő megoldáshoz.
(102 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
"Ayatsuji briliáns és gazdagon atmoszférikus rejtvénye az aranykori krimi rajongóinak is tetszeni fog... Minden szó számít, ami egy lehengerlő, de logikus felfedezéshez vezet " -- Publishers Weekly
Egy rendkívül élvezetes, lapozgatós gyilkossági rejtély, amely biztosan tetszeni fog Elly Griffiths, Anthony Horowitz és Agatha Christie rajongóinak, az egyik legjobb és legmegnyugtatóbb végkifejlettel, amit valaha olvastál. Japánban klasszikusnak számít, most először olvasható angolul.
A The New York Times Book Review-tól.
"Olvassa el Yukito Ayatsuji mérföldkőnek számító krimijét, A Decagon-házi gyilkosságokat, és fedezze fel az ördögi bűntények mögött rejlő igazi mély érzéseket.
Agatha Christie zárt szobás klasszikusából, az És aztán nem volt senki című regényből merít, és a felállás a következő: Egy egyetemi detektívklub tagjai, akik mindannyian egy-egy kedvenc krimiírójuk (Poe, Carr, Orczy, Van Queen, Leroux és - igen - Christie) becenevét viselik, egy hetet töltenek a távoli Tsunojima-szigeten, mivel az előző évben történt gyilkosságok miatt vonzódtak a helyhez és a hátborzongató, tízoldalú házhoz. Ez a közös kíváncsiság persze a vesztükre tör.
Ahogy a diákok egy bérelt halászhajón közelednek Tsunojima felé, "a lefelé sütő napfény ezüstszínűvé változtatta a hullámok hullámzását. A sziget előttük fekszik, ködös porfátyolba burkolózva, ' meredek, sötét sziklái egyenesen a tengerből emelkednek ki, és csak egy kis bejáraton keresztül lehet megközelíteni. A szigeten nincs áram, és telefon sincs.
Újabb erőszakos halálesetek sora veszi kezdetét, és Ayatsuji ügyes, dühös tempójával lendületet ad az elbeszélésnek. Miközben a diákokat egymás után gyilkolják le, beleszövi a korábbi gyilkosságok szárazföldi nyomozásának történetét. Ez a regény az aranykor detektívregényei előtt tiszteleg, de egyben szemérmetlen szórakozás is.".
