Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
A The Devil Cruises Pacific Coast Highway során végig érdekes és magával ragadó távolságtartás alakul ki, mert a költő ragaszkodik ahhoz, hogy ne adja át magát szigorúan személyes gesztusoknak, hanem megtalálja a módját annak, hogy mindannyiunkat bevonjon e versek drámájába. Katherine Williams egyaránt otthonosan mozog és jártas a szigorú metrikus formákban - angol szonettjei e versek legjobbjai közé tartoznak -, valamint a dzsesszesen modulált szabadversben, amely énekként mozog a lapon, és a kísérleti versekben, amelyek kihívást jelentenek a költőnek és az olvasónak, hogy a legszorosabban illesszék össze a formát és a tartalmat, úgy, ahogyan annak lennie kell. E versek szövevényébe beleszövődik az irónia fényes fonala, amely azt illusztrálja, hogy a költő sosem veszi magát túl komolyan, és a humor, amely egy kemény lecke formájában érkezik. Az egész gyűjteményben olyan gazdag a dikció, mintha a költő szerelmes lenne a nyelv sokféle hivatalába, és minden egyes versben ünnepelné azt. Meglepő szóalakok jönnek-mennek egy mester gyakorlott könnyedségével.
-Bruce Weigl, A napalm éneke.
Az Ördög ebben a könyvben a Pacific Coast Highwayen cirkál, de személyesen és álmában is messze utazik tőle. Vajon a költő az Ördög? Nos, Katherine Williams szerint lehetséges: "álmainkban szörföztünk, amíg fel nem borultunk/nem törlődtünk a felnőttkorba". Versei homokról, égről, hegyekről, csillagokról, pipacsokról és hullámokról szólnak. De mindennél inkább a vadságról, a szabadság és az öröm egzotikus kereséséről szólnak. Ez egy magával ragadó, gyönyörű könyv. Olvassa el, és ízlelje meg ezeket az emlékezetes sorokat: "Lány voltam. Nem vagyok lány. Nem tudom, mi vagyok. /Sétálok a folyóba. A dal, a könyv, a fény.".
-Susan Terris, Ismerős idő.
Ennek a könyvnek az a szépsége, hogy Katherine Williamsen kívül senki más nem írhatta volna meg. Átívelő képe erőteljes: a szörfözésben, akárcsak a költészetben, nem jó biztosra menni. Ez a költő mindenfélét kipróbál - az utcai beszédtől a tudományon át a líráig, a vad versektől a szabad versekig és a formákig. Mindez nem számítana, ha nem lenne olyan jó a szavakban. Az egyik kedvenc sorom zárja a San Quintn Harbor című verset: "A csendes kövek úgy ragyognak, mint mangók a napon." A "Három kérdés" az egyik legelevenebb vers a halálról, amit valaha láttam.
-Lola Haskins, Vágy sorai.
