The Dismal Science: Hogyan ássa alá a közösséget a közgazdászként való gondolkodás?

Olvasói vélemények

A könyv kritikát fogalmaz meg a mainstream közgazdaságtannal szemben, kiemelve annak szerepét a közösségi kapcsolatok erodálásában, és a közösségi alapú gazdasági megközelítés mellett érvel. Miközben fontos kérdéseket vet fel a hagyományos közgazdasági gondolkodás és az individualizmus korlátaival kapcsolatban, sok kritikus megjegyzi, hogy hiányoznak belőle az innovatív meglátások és a gyakorlati megoldások, ami vegyes reakciókat vált ki az olvasók körében.

⬤ Rávilágít a modern gazdasági elméletek közösségformálásra gyakorolt romboló hatására
⬤ a közgazdaságtan alapjainak kritikai vizsgálatára ösztönöz
⬤ olyan egyedi nézőpontot mutat be, amely mind a liberálisok, mind a konzervatívok körében visszhangra talál az értelmes kapcsolatok elvesztésével kapcsolatban
⬤ bírálja az individualizmust és a közösséget aláásó piaci gyakorlatok dominanciáját.

⬤ A kapitalizmus meglévő kritikáihoz képest kevés új meglátást kínál
⬤ hiányoznak a gyakorlati megoldások és a megvalósítható alternatívák
⬤ egyes kritikusok úgy érzik, hogy inkább nosztalgiát tükröz, mint konstruktív választ a gazdasági kérdésekre
⬤ nem idézi megfelelően a terület kulcsfontosságú gondolkodóit, és nem foglalkozik velük, ami megkérdőjelezi a tudományos alaposságát.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Dismal Science: How Thinking Like an Economist Undermines Community

Könyv tartalma:

A közgazdászok a piacot, mint az emberi interakciókat szabályozó eszközt ünneplik anélkül, hogy elismernék, hogy lelkesedésük egy sor féligazságon alapul: hogy az egyének autonóm, önérdekű és racionális számológépek, korlátlan szükségletekkel, és hogy az egyetlen közösség, amely számít, a nemzetállam. Azonban, ahogy Stephen A.

Marglin érvel, a piaci kapcsolatok erodálják a közösséget. A múltban például, amikor egy farmercsaládot hátráltatott valami - mondjuk leégett a pajta -, a szomszédok összefogtak. Most egy farmer, akinek leégett a pajtája, nem a szomszédaihoz, hanem a biztosítótársaságához fordul.

Lehet, hogy a biztosítás hatékonyabb módja az erőforrások megszervezésének, mint a közösségi pajtaépítés, de a közösséget alkotó mély társadalmi és emberi kötelékek gyengülnek a kölcsönösségről a piaci kapcsolatokra való áttérés miatt. Marglin azt boncolgatja, hogy a közgazdaságtan alapfeltevései milyen módon igazolják azt a világot, amelyben az egyének elszigetelődnek egymástól, és a társadalmi kapcsolatok elszegényednek, mivel az emberek önmagukat úgy határozzák meg, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak a fogyasztásból.

Az elmúlt négy évszázad során ez a gazdasági ideológia vált a világ nagy részén uralkodó ideológiává. Marglin beszámol arról, hogyan történt ez, és érveket sorakoztat fel annak érdekében, hogy helyreállítsuk az életünkben az egyensúlyhiányt, amelyet ez az ideológia elősegített.