Álmainkkal, gondolatainkkal, érzéseinkkel és tetteinkkel új civilizációt teremthetünk - és sokan közülünk már most is ezt teszik. A jelenlegi civilizációnk menthetetlen, mert teljesen fenntarthatatlan.
Gaiának szüksége van arra, hogy meghallgassuk, hogy tanuljunk az idősebbektől, akik évmilliárdokon át éltek, sőt virágoztak az ő folyton változó útjain és korszakaiban. A sziklák, fák, rovarok és a Földet otthonának nevező fajok milliói hatalmas értékű bölcsességet osztanak meg velünk, ha nyitottak vagyunk arra, hogy megtapasztaljuk és tanúi legyünk. Robin Wall Kimmerer professzor, a Potawatomi Polgári Nemzet tagja például leírja, milyen tanulságokat vonhatunk le a sokféle mohából.
Ha egyszer figyelembe vesszük a világunkat alkotó elemeket, megismerjük őket nagyszerű lényként - kezdve a vízzel, minden élet alapjával -, akkor igazodhatunk a természeti törvényekhez, vagyis az alapelvekhez. Ezek a természeti törvények megerősítik az adás és az elfogadás szükségességét, valamint az egyes lények egyedi szükségleteinek kielégítésének értékét.
Utópia! kiálthatnánk fel. Pedig napról napra világosabbá válik, hogy túlélésünk múlik azon, hogy igazodunk-e ezekhez az alapvető törvényekhez. A Covid-járvány rávilágított az egymástól való teljes függőségünkre, megmutatta, mi a lényeges és mi a nem lényeges munka, valamint az ember alkotta törvényeken alapuló intézményeink törékenységét, amelyeknek kevés közük van azokhoz a csodálatos lényekhez, amelyek napjaink minden pillanatát alakítják, kezdve, igen, a belélegzett molekuláktól, amelyek az ágakon, bokrokon, füveken, madárdalokon és a közös álmainkon keresztül áramló hullámok szellőjeként fejeződnek ki.