Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Emergence of Israel in Ancient Palestine: Historical and Anthropological Perspectives
Könyv tartalma:
A kritikai történetírás módszertanát, valamint a modern Közel-Keletről származó antropológiai meglátásokat és néprajzi adatokat felhasználva a tanulmány célja, hogy új ismereteket nyújtson Izrael kialakulásáról az ókori Palesztinában, valamint a Levantéban az ókorban működő társadalmi-politikai dinamikáról. A könyv a történetírás és a történetírás kérdéseinek tárgyalásával kezdődik, mind az ókorban, mind az újkorban, valamint a modern teológiai diskurzusnak a történelemmel és a történetírással kapcsolatos előfordulásának értékelésével. A 2. fejezet értékeli a bibliatudósok által az ókori izraelita társadalomról való ismeretszerzéshez használt módszertant. Pfoh amellett érvel, hogy az ilyen kísérletek gyakran a rekonstruált múlt külső bizonyítékainak hiányában alkalmaznak társadalomtudományos modelleket a bibliai elbeszélésekre, így egy virtuális múltbeli valóságot állítanak elő, amely nem igazolható konkrétan. A 3. fejezet a régészeti leletekkel foglalkozik, amelyeket általában az i. e. 10. századi izraelita államiság egyértelmű bizonyítékának tartanak. A fő kritika az adatok régészeti értelmezései felé irányul, amelyeket a Bírák és Sámuel könyveinek bibliai elbeszélései vezetnek, és amelyek az ókori irodalom és az államalakulásról szóló modern antropológiai modellek harmonikus keveredését eredményezik. A 4. fejezet azzal a vitával folytatódik, hogy az antropológiai modelleket hogyan kell alkalmazni a történetíráshoz.
Az olyan társadalmi-politikai fogalmakat, mint a törzsi társadalom vagy az államalakulat, nem szabad az ókori irodalmi források (pl. a Biblia) tartalmára ráerőltetni, hanem ehelyett elsődleges forrásaink (a régészeti és epigráfiai feljegyzések) elemzésére kell használni, hogy egy társadalmi-történelmi beszámolót készítsünk. Az utolsó fejezet megkísérel történeti magyarázatot adni Izrael kialakulására vonatkozóan az ókori Palesztinában, anélkül, hogy a Bibliára támaszkodna, hanem kizárólag a régészetre, az epigráfiára és az antropológiai meglátásokra. Ez az Izrael nem a bibliai Izrael. Ez a történelemből származó Izrael, az, amelyet a modern történész az ókori epigráfiai és régészeti leletek tanulmányozásából igyekszik visszanyerni. A bemutatott érvek megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy a bibliai írók a történelmi eseményeket úgy rögzítették, ahogyan ezt a gyakorlatot ma értelmezzük, és hogy a bibliai feljegyzéseket felhasználhatjuk az ókori Palesztina Izraelének kritikus történetírására. Megkérdőjelezi továbbá az államiság vitathatatlan nyomainak meglétét a vaskori régészeti feljegyzésekben, ahogyan azt az Egyesült Monarchiáról szóló bibliai képek alapján gondolhatnánk. Így a néprajzi meglátásokra támaszkodva jobb ismereteket szerezhetünk arról, hogyan működtek az ókori levantei társadalmak, ami kontextust biztosít számunkra a történelmi Izrael mint jelentős felföldi patronátus kialakulásának megértéséhez, közel két évszázados társadalmi-politikai élettel.
Az ókori Palesztina történetének későbbi korszakaiban, a perzsa és a görög-római korban találjuk azt a megfelelő kontextust, amelyben a bibliai Izrael létrejön, és amely több mint két évezredes irodalmi életet kezd.
