The Essential Bach Choir

Olvasói vélemények

Andrew Parrott „The Essential Bach Choir” című könyve meggyőzően érvel amellett a gyakorlat mellett, hogy Bach kórusműveiben egy-egy énekes szólamonként egy énekest használ, amit történeti bizonyítékok és korabeli beszámolók is alátámasztanak. A könyv a vita mindkét oldalát bemutatja, miközben értékes mellékleteket tartalmaz, amelyekben fontos történelmi dokumentumokat találunk. Az olvasók jól megírtnak és alaposnak találják, bár egyesek kritikája szerint az első rész érvei kevésbé meggyőzőek, mint a második részé.

⬤ Jól alátámasztott érvek széleskörű történelmi bizonyítékokkal
⬤ értékes függelékek, köztük fordítások és fontos dokumentumok
⬤ lebilincselő és jól megírt
⬤ nélkülözhetetlen azok számára, akiket érdekel Bach énekes zenei gyakorlata
⬤ erős érveket szolgáltat a szólamonként egy énekes elmélet mellett.

A könyv első felében található érveket néhány olvasó kevésbé tartja meggyőzőnek; az egyik kritikus a könyv fizikai kötésével kapcsolatos problémákról számolt be.

(9 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Milyen kórustípusra gondolt Bach, amikor kantátáit, passióit és miséit megalkotta? Hány énekes állt rendelkezésére Lipcsében, és milyen módon alkalmazta őket saját zenéjében? Andrew Parrott a források széles skáláját vizsgálja, hogy megértse Bach kórusműveinek közegét: Bach saját írásait, valamint az előadás során használt kottákat és szólamokat, de különféle elméleti, képi és archív dokumentumokat is, valamint a zeneszerző elődeinek és kortársainak zenei tanúságtételeit.

Kutatásai meggyőzően támasztják alá radikális következtetését, miszerint az alapvető Bach-kórus valójában egy szakértő vokális kvartett (vagy kvintett) volt, amelynek tagjai az összes szóló- és duettszólamért is felelősek voltak. Tartalmazza Joshua Rifkin 1981-es, e témában tartott előadásának szövegét.