The Far Canyon: kötet 41. kötet

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Elmer Kelton westernregényeinek történetvezetését és karakterfejlődését, különösen kiemelve Texas és a ranch életének eleven ábrázolását. Néhány kritika azonban a cselekmény kiszámíthatósága és a tempó körül forog.

⬤ Kiváló karakterfejlődés
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ a western élet hű szelete
⬤ jól megírt, a texasi éghajlat és környezet pontos leírásával
⬤ magával ragadó az olvasók számára.

⬤ Egyes cselekmények kiszámíthatóak és túl gyorsan lezárulnak
⬤ a tempó problémás
⬤ egyes könyvek sérülten vagy nem megfelelően csomagolva érkezhetnek.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Far Canyon: Volume 41

Könyv tartalma:

A The Far Canyon, a Slaughter folytatása 1994-ben jelent meg, és Elmer Kelton elnyerte az Amerikai Western Írók hatodik nagyra becsült Spur-díját. 2002-re Kelton nemcsak hetedik Spur-díját érdemelte ki a Way of the Coyote című művével, hanem három Western Heritage Awardot is nyert. A National Cowboy and Western Heritage Museum 1974-ben The Time it Never Rained, 1979-ben The Good Old Boys, 1988-ban pedig The Man Who Rode Midnight című műveiért tüntette ki Keltont. Ilyen teljesítmények mellett könnyű megérteni, hogy 1995-ben a Western Writers of America miért választotta Elmer Keltont minden idők legnagyobb westernírójának.

A The Far Canyonban Kelton mesterien tárja fel olvasói előtt a bölény végérvényes pusztulását, annak az időszaknak a kezdetét, amikor a szarvasmarha felváltja az amerikai bölényt a déli síkságokon, és végleg véget vet a síksági indiánok kultúrájának. A regény a korszak történelmét nem általános nagy tollvonással tárja elénk, hanem közelről és személyesen, hogy olvasói megítélhessék, milyen hatással volt a korszak a szereplőire.

A regény első fejezete bemutatja a komancs harcost, Varjú Tollat, akinek helyzete Kelton összes művében egy közös, visszatérő témát jelképez: a változást. A főhős Jeff Layne ugyanezzel a drámai problémával szembesül, a változásban rejlő, az ember önképét fenyegető pusztító fenyegetéssel. Layne, a Mészáros bőrvadásza belefáradt a gyilkolásba és a halálba. Úgy dönt, hogy visszatér Dél-Texasba, és elhatározza, hogy a síkságok legújabb kincsével, a szarvasmarhával keresi meg a kenyerét. És a kultúrák összeütköznek.

Kelton ékesszólóan tárja fel a bőrvadászok hatását a síksági indiánok kultúrájára. Varjú Toll rájön, hogy bármennyi fehéret is ölnek meg a komancsok, mindig lesznek még "visszajövők". Crow Feather azt is megérti, hogy az ő élete, valamint feleségei és gyermekei élete soha többé nem lesz könnyű. Vajon Layne és Varjú Toll olyan jelleműek-e, hogy a messzi kanyonba jutva megmenekülhetnek az előre elrendelt sors elől, vagy egyszerűen elpusztulnak történelmi koruk kulturális diktátuma alatt?

Ez a kérdés olyan tematikus dilemma, amelyben Kelton remekel, és ez az, ami komoly irodalommá teszi írását.