The Flying Grunt: Richard E. Carey altábornagy története, Egyesült Államok tengerészgyalogsága

Olvasói vélemények

A könyv Richard E. Carey altábornagy életére és katonai eredményeire összpontosít, részletesen bemutatva a tengerészgyalogságnál közlegényből négycsillagos tábornokká vált, inspiráló útját. Tele van személyes élményekkel, katonai történettel és meglátásokkal, amelyek rávilágítanak a vezetés és az áldozatvállalás értékeire.

⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ mély betekintést nyújt egy fontos katonai személyiség életébe
⬤ a katonai szakkifejezések glosszáriumát is tartalmazza, amely segíti a megértést
⬤ értékes forrásként szolgál a diákok, történészek és történelemrajongók számára.

Jelentős hátrányt nem említettek; lehetséges korlátot jelenthet a katonai célközönségre való specifikusság, amely nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Flying Grunt: The Story of Lieutenant General Richard E. Carey, United States Marine Corps

Könyv tartalma:

Inspiráló történet egy szerény családból származó fiatalemberről, aki tengerészgyalogosként Koreában teljesített szolgálatáért - többek között a Csoszin-tározónál folytatott harcaiért - megkapta a Bronz- és az Ezüstcsillagot, és majdnem kiválasztották űrhajósnak.

Richard Edward Carey összetört családból származott. 1946-ban vonult be a hadtesthez, később kinevezték, és a koreai Incson és Csoszin tározónál harcolt, mielőtt pilóta lett - a tengerészgyalogság arzenáljának minden repülőgépével repült. 38 éves katonai pályafutása során szemtanúja és részese volt jelentős történelmi eseményeknek, bár egy középiskolai birkózósérülés miatt nem vehetett részt a Mercury-7 űrprogramban.

Másodhadnagyként 1950-ben Szöul felé menet nekiment Douglas MacArthur tábornoknak. Carey kritikus hírszerzési döntéseket hozott, amelyek lehetővé tették a Csoszin-tározónál a Hagaru-ri elleni kínai támadás sikeres kivédését. A 189 napos harc során hétszer menekült meg a haláltól, és megkapta az Ezüst Csillag és a Bronz Csillag kitüntetést. Vietnamban, 204 harci bevetést repült, és kiérdemelte a Kiváló Repülő Keresztet és 16 légi érmet. 1975-ben Saigonból Carey vezette a történelem legnagyobb menekülteket evakuáló helikopteres evakuálását.

Beosztottjai dicsérték vezetői képességét és bátorságát. Carey sosem félt kiállni elveiért, Vietnamban szembeszállt a légierő tábornokával, és Khe Sahnnál megszervezte az utánpótlási helikopterek légvédelmét; 1975-ben, Saigon evakuálásakor pedig visszavonta egy magas rangú tengerésztiszt parancsát, nem volt hajlandó leállítani a légi műveleteket, és egy vonakodó nagykövetet kényszerített a repülőgépre.

Nyugdíjba vonulása után Carey Ohio állam kormányzójának kabinettagjaként szolgált, és szülővárosában, Columbusban vezette a repülőteret. Amikor Carey-ék Texasba költöztek, Carey folytatta a veteránok támogatását, kiállt a veteránok egészségügyi ellátása mellett, segítette a kórházba került veteránok családjainak elhelyezésére irányuló törekvéseket, és vezető szerepet játszott a dallasi veteránok temetőjének megépítésére irányuló erőfeszítésekben. Ő vezette a két Chosin Few-emlékmű megépítését, még akkor is, amikor beteg feleségét ápolta.

Ez az életrajz a tábornokkal készített többórás interjúkon, a tábornok iratain, beszédein és a tengerészgyalogság dokumentumain alapul, amelyek egy kivételes és inspiráló életet örökítettek meg.