The Group Mind: A szellemi élet alapelvei

Eredeti címe:

The Group Mind: Principles of The Mental Life

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben felvázoltam a csoportok mentális életének elveit, és tettem egy durva kísérletet arra, hogy ezeket az elveket a nemzetek életének megértésére alkalmazzam. A könyv tartalma néhány éve már előadásjegyzetek formájában rendelkezésemre áll, de sokáig haboztam, hogy kiadjam. Visszatartott, részben azért, mert éreztem a téma nagyságát és nehézségét, valamint saját felkészültségem elégtelenségét a témával való foglalkozáshoz, részben pedig azért, mert az emberi természet általánosan elfogadott elveinek szilárd alapjára szerettem volna építeni.

Mintegy tizenöt évvel ezelőtt egy teljes szociálpszichológiai értekezést terveztem, amely a jelen kötet lényegét tartalmazta volna. Az ambiciózus terv megvalósításától részben a kiadó megtalálásának nehézségei, részben pedig az emberi természet felépítéséről szóló, általánosan elfogadott vagy elfogadható leírás hiánya miatt maradtam el. Szükségesnek tartottam, hogy megkíséreljek egy ilyen alapot biztosítani, és 1908-ban megjelentettem a Bevezetés a szociálpszichológiába című könyvemet. Ez a könyv bizonyos népszerű sikert aratott.

De sokkal újszerűbb, forradalmibb volt, mint azt írásakor gondoltam; és nem vált valóra az a reményem, hogy kollégáim gyorsan elfogadják majd, mint az emberi természet alapjairól szóló igaz beszámolót. A pszichológiának ez az egész része azzal a nagy nehézséggel küzd, hogy a pszichológia művelője nem teheti közzé következtetéseit, mint a tudomány más művelői, mint olyan felfedezéseket, amelyeket szükségszerűen elfogadnak majd az ítélőképes személyek.

Csak közölheti következtetéseit és érveléseit, és remélheti, hogy azok fokozatosan elnyerik kollégái általános elismerését. Mert azokra a homályos ténykérdésekre, amelyekkel foglalkozik, a dolgok természetéből adódóan lehetetlen vitathatatlan kísérleti bizonyítékokkal alátámasztott válaszokat adni. Ezen a területen a szerző igazsághoz való közeledésének bizonyítéka csak az lehet, ha sikerül fokozatosan meggyőznie a hozzáértő közvéleményt nézeteinek értékéről.

Az emberi természet alapjairól készített vázlatom aligha tarthat igényt még arra a sikerre is, amelyet a róla szóló aktív kritika és vita jelentene az illetékesek körében. Mégis vannak arra utaló jelek, hogy a közvélemény lassan az általam felvázolt tanok valamelyikének elfogadása felé fordul. Különösen a pszichopatológia fejlődése, amelyet a freudi iskola ezoterikus dogmái oly nagymértékben ösztönöztek, mutat ebbe az irányba.

Az emberi természetről alkotott bármely séma egyetlen próbája és igazolása az, ha azt a gyakorlatban alkalmazzák az emberi élet konkrét jelenségeinek megvilágításában és a magatartás ellenőrzésében és irányításában, különösen a két nagy területen, az orvostudományban és a nevelésben. És nagy bátorítást jelentett számomra, hogy e két terület néhány dolgozója hasznosnak találta a sémámat a gyakorlatban, sőt, néhány esetben szívélyes általános jóváhagyást adtak neki. De a csoportpszichológia maga is egyike azoknak a területeknek, ahol ilyen tesztelést és ellenőrzést kell keresni.

És úgy döntöttem, hogy nem késlekedem tovább azzal, hogy megkíséreljem a tervemet erre a próbára tenni. Az a tény, hogy életem legjobb éveiből ötöt teljes egészében a katonai szolgálatnak és a pszichoterápia gyakorlati problémáinak szenteltem, valamint az a gondolat, hogy az ember életének évei meg vannak számlálva, és hogy még ha még tizenöt évet késlekednék is, rájöhetnék, hogy csak kevés előrelépést tettem a kívánt szilárd alap biztosítása felé, arra késztet, hogy megkockáztassam a publikálást.