Olvasói vélemények
Összegzés:A „The Hello Girls” című könyv az első világháborúban szolgált női telefonkezelők fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott történetét meséli el, kiemelve hozzájárulásukat és az elismerésért folytatott küzdelmüket. A könyv a korszakban a nők választójogáról és jogairól szóló történelmi összefüggéseket is bemutatja.
Előnyök:A könyv jól megalapozott, és értékes történelmi betekintést nyújt a nők, különösen a Hello Girls első világháborús szerepvállalásába. Az olvasók értékelik a lebilincselő történetmesélést és a történelem elfeledett alakjainak elismerésének fontosságát. Sokan tanulságosnak és lebilincselőnek találták, különösen a nők jogainak összefüggésében.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányoznak a Hello Girls személyes életének részletei, ehelyett a szélesebb témákra összpontosít, ami miatt a könyvet szervezetlennek vagy lassúnak érezte. Néhány kritika megemlítette, hogy nem foglalkozik megfelelően maguknak a nőknek a történetével, ami csalódást okozott. Emellett kritikák érték a könyv tempóját és szerkezetét is.
(62 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Hello Girls: America's First Women Soldiers
Könyv tartalma:
1918-ban az amerikai hadsereg jelzőalakulata 223 nőt küldött Franciaországba Pershing tábornok kifejezett kérésére. Ők a legújabb technológia: a telefonközpont mesterei voltak. Miközben a szüfrazsettek a Fehér Ház előtt sztrájkőrséget állítottak, Wilson elnök pedig azon fáradozott, hogy meggyőzze a szegregációpárti kongresszust, hogy minden fajú nőknek szavazati jogot adjon, ezek a bátor fiatal nők letették a katonai esküt, és beilleszkedtek új szerepükbe. Elizabeth Cobbs feltárja, milyen kihívásokkal kellett szembenézniük egy olyan háborús övezetben, ahol a férfi katonák udvaroltak, gúnyolták, végül pedig ünnepelték őket.
A hadsereg az utolsó Hello Girls-t 1920-ban bocsátotta el, abban az évben, amikor a Kongresszus ratifikálta a tizenkilencedik alkotmánymódosítást. Amikor hazahajóztak, váratlanul veteránjuttatások nélkül bocsátották el őket, és ezzel egy hatvanéves küzdelem vette kezdetét, amelyet egy maroknyi túlélő 1979-ben diadalmasan vívott meg.
"Micsoda szemet gyönyörködtető, ahogy Cobbs feltárja ezeknek az elfeledett hősnőknek az eredeti leveleit és naplóit, és energiával és lendülettel fonja őket egy lenyűgöző elbeszélésbe.".
--Cokie Roberts, a Capital Dames szerzője.
"Ez a lebilincselő történet pezseg a csodálattól a nők iránt, akik az első világháború idején az amerikai hadsereg jelzőalakulatában szolgáltak, és az ország első női katonáivá váltak.".".
-- New Yorker.
"Teljesen elbűvölő... Cobbs nagyon ügyesen szövi bele a Jelzőtestület történetét a szavazati jogért küzdő amerikai nők nagyobb történetébe, de az a melegszívű, lenyűgöző munka, amellyel életre kelti a szereplőit... az adja a könyv emlékezetes kisugárzását.... Ez a nagyszerű könyv régóta megérdemelt tiszteletét fejezi ki előttük.".
-- Christian Science Monitor.
"Cobbs különösen jól rávilágít arra, hogy a Hello Girlshez hasonló katonanők szolgálata milyen szorosan kapcsolódott a választójogi mozgalom sikeréhez.".
--NPR.
